Mára már beletörődtem, hogy nem szabadulhatok az ünneplő iskolából. Így nem is akartam. Igyekeztem jól érezni magam. Végre ma volt időm körbejárni a termeket, laborokat, kiállításokat; sőt, felhőtlenül trécselni a látogatókkal. Alapvetően jól éreztem magam. Végre. Na persze sikeresen le és elfáradtam.
Vártuk Karcsit is, de valahogy nem érkezett meg. Mindegy, majd holnap a bálon. Tán ő lesz az egyik díszvendég-előadó. A Rékasi.
Ezen a fergeteges napon zárásként szintén a Mozi-Színházban volt előadás. A tegnapi "best of" ment le megint; csak most már ország-világ előtt. Polgármester, külföldi vendég, megyei vendég, Electrolux vendég, stb... És még sokan mások. Ajándék özön és alapítvány tevés. Na meg díjazták a legjobb diákokat. Büszkeségemre a rajzosokat is. Volt mire!
Utána a diákok programja, ami most is szerintem mondható, hogy világszínvonalú volt. A produkciók jó része a világ bármely színpadán megállták volna a helyüket. Ének-zene-tánc... minden. Főleg az ezer féle táncos produkció tetszett. Mint ahogy tegnap is írtam.
A buli után állófogadás - kiváló kajákkal. Na, ezen már nem sokáig lehettem jelen, mert hát első sorban apuka vagyok és haza kellett jönnöm fürdetni! Ez az igazi produkció! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.