A nem mindennapok

Már nem sok van hátra. Sőt! Most így este ki merem jelenteni, hogy a nehezén már túl vagyunk. A suli ünnepünkről beszélek, amit már augusztus óta csinálgatok. Talán tegnap és ma csúcsosodott ki. Evés nélkül este hatig ment a meló.
A tegnap jól sikerült; ugyanis a diák munkák kiállítására már jó sok szavazat érkezett. Remélem nem idétlenségeketírtak. Én pozitívan állok a melókhoz...
A mai napon az iskolánk volt tanárainak és diákjainak kiálítását rendeztük be a diákokkal. Ami most nagyon tetszett, hogy nekem konkrétan egy képet sem kellett kiraknom, mert emberi erőforrás bőven állt a rendelkezésemre. A kollégista diákok nagy lendülettel vetették bele magukat a munkába. Sikerrel. A végeredmény szerintem magáért beszél:igényes kiállítást hoztak össze a liskások.
Volt egy kis intermezzó: egy számomra ismeretlen volt diák hozta (küldte) be a képeit; szám szerint nem is tudom mennyit; de olyan tíz körül. Az nem baj, de az igen, hogy giccs volt mind, egytől egyig. EGyrészt megmondtam a főnöknek, hogy ez rontja a színvonalat és nem szeretném egy lapon említeni pl. Sáros Bandi bácsival (szegény '83-ban már meg is halt), másrész sok is és jó lenne neki egy külön termet keríteni. Lett is szerencsére; és nagyrészt azt is kiraktam. Konkrétan két nap alatt három kiállítást rendeztem; nem is beszélve a régebbi diákmunkák átpakolásáról.

A holnapi naptól már lazítok. Remélem legalább is, hogy ez másnak nem fog feltűnni. Annyit melóztam már erre az eseményre, hogy nincs kedvem a show-hoz. Nekem ennyiben ki is merült a tisztem.

Azt még azért meg kell említenem, hogy valóban nem csak kutyaütők gyülekezete a "mai fiatalok"naknevezett brigád. Vannak köztük igen értelmes, segítőkész és kedves emberek is. Meg vannak lógósok is, de azok mindenhol...