A mai kultúr élménydömping sikeresen zárult. Na persze számítottam is erre, merthát miért is csalódna az ember ilyen nagynevű intézményekben, mint a Szépművészeti és a Ludwig?! A Pestieknél ez biztos másként van, de innen vidékről ez csupa fény és fantasztikum.

Az is. W.Turnert mindenhol a világon félistenként tisztelik. Csalódásra semmi esély. A Múzeum is kitett magáért; igencsak igényes és mennyiségileg is kielégítő alkotást hoztak Magyarországra. A "sztárképek" persze otthon maradtak, de az itáliai munkái közé nem is hinném, hogy besorolhatók az "Eső, gőz, sebesség" vagy a "Gőhzajó hóviharban". Ne adj Isten a "Hannibál átkel az Alpokon"... Amit láttam így is lenyűgözött. Eddig is a nagy kedvencek közt volt Turner, ezek után is az maradt. És a helyzet egyre fokozódik! :)
Nem igényeltünk tárlatvezetést, de ez esetemben - talán nagyképűség nélkül mondhatom - ez nem is hiányzott. Sőt, ár diáknak még sikerült is rögtönzött kiselőadást nyújtanom belőle. Na persze a finom, apró dolgokra, amiket én sem tudok, vevő lettem volna.

A másik - számomra ha lehet még megkapóbb élmény - a Ludwig múzeum volt. Mindig is imádtam a kortárs művészetet; igyekszem magam is ezt a vállfaját űzni a festészetnek. Egyrészről viccesnek tartom azt az ostobaságot, ami kiül az emberek arcára, ha ilyennel találkoznak, de ez engem arra inspirál, hogy "tanítsak". Lehet, hogy jól választottam szakmát. Remélem.
Nagyon tetszett, hogy a diákokat körbevitték a kiállítótermekben és így - pár művet kiemelve - mutatták be a mű mondanivalóját. Ennek persze hátránya is volt.
Robert Capa munkái nagyon érdekesek voltak, sokkal több minden érdekelt volna bennünket annál, mintsem amit emondtak. 5-6 képről beszéltek csak az előadók. Ráadásul idő sem volt nagyon a többi megtekintésére. Mert már egy másik előadó egy másik emeleten várt.
Ő a kortárs értelmezését vállalta magára. Alapvetően jól szónokolt, meg tudta értetni a diákokkal a lényeget, de túl sok kiskaput és kételyt is hagyott bennük. Itt is csak nagyon pár munkára engedett rálátást és már mentünk is tovább. A szónoklatok után pedig elengedte a kezünket és szabadon lézenghettek a diákok a termekben. Ők persze - érdeklődők lévén - szerették volna megérteni a többi munkát is. Amik tán még érthetetlenebbek is voltak a bemutatottaknál. Én persze próbáltam magyarázatokkal szolgálni, de én sem tudtam mindent. Hablatyolni meg nem akartam.
Összességében elmondhatom a Ludwiról - mint első látogató - hogy nagyon pozitív a sok érdekes munka bemutatása. Nagyon jók is a képek azon felül, hogy izgalmasak. Én személy szerint kevésnek érzem. Na, majd bővítjük... :)