A nem mindennapok

Főként olyan gondolatokat írok, amik foglalkoztatnak. Kérdéseket, amikre választ keresek. Ezek lehetnek művészeti, oktatási, de szociális, esetleg politikai kérdések is.

2010.04.14. 14:43 nagytomsky

Osono

Úgy alakult, hogy két osztályt is elkísérhettem "színházba".
Most a jászberényi Ifjúsági Ház adott helyet az előadás megrendezésére, hiszen a Malom Film-Színház helyszíne túl szűkösnek bizonyult volna egy ilyen volumenű produkció megvalósítására.

A sepsiszentgyörgyi Osono Színházműhely "Részletek a Bolyongás Meséiből" című 2007-es előadását láthattuk közel 70 diák társaságában.

Nem tudtam, mire számítsak; nem ismertem őket, nem ismertem a "darabot" - én is tanácstalan voltam abban a tekintetben, hogy vajon ez egy vidám, szórakoztató "mese előadás" lesz-e, vagy valami elvont mozgás színház darab. Ez a két véglet sustorgott a fülemben oda úton.
Aztán egyik jóslatom sem jött be. Az előadás a máról szólt. Mai fiatalok néztek önmagukba és vetítették ki félelmeiket, hibáikat és erényeiket egész nemzedékükre úgy, hogy közben mindannyian magunkra ismerhettünk. Tükröt állítottak elénk, hogy "Nézd, ilyenek vagyunk, és ha nem vagyunk hajlandóak leszokni ezen felszínes kapcsolatainkról, mesterségesen előállított érzelmeinről és nem állítunk helyükbe igaziakat, akkor az életünk nem lesz más, mint alvás és evés gépies ismételgetése." - Legalább  is nekem ezt mondta az előadás.

Nagyon keveset beszéltek a színészek. Több volt benne a mozgás elem, főként csak érzelmi sokkhatások kiváltására szólaltak meg a szereplők. Sokkolni persze csendben, szótlanul is tudtak. Nem volt ez öncélú. Nagyon is határozott elképzelése lehetett a rendezőnek (Fazakas Misi) arról, mivel, milyen érzelmeket válthat ki a közönségből.
Volt artikulálatlan üvöltés, volt csendes gyertyagyújtás, voltak lágy dallamok, volt sírás és érzelem mentes gép-ember és volt közös szertartás is a közönséggel. Egyfajta belső, közös szeánszra voltunk hivatalosak. Közös, mert a jelenlévő 70-90 ember szíve minde egyszerre vert és belső, mert hagytak időt mindenkinek elgondolkodni, magába zárkózni. Bizonyosan okos, tudatos rendezői döntések voltak ezek úgy, hogy a közönség még véletlenül sem érezte mindezt mesterkéltnek.

Ilyen és ehhez hasonló előadásokat gyakrabban kellene biztosítani a város fiataljainak, hogy mindenki részesülhessen az efféle belső élményekből. Ebben van és lesz nagy szerepe Várszegi Tibornak, aki célzottan, tudatosan válogatja színházába az értékesebbnél értékesebb darabokat, így lopva értéket abba a világba, abba közegbe, ahová másképp igen nehezen jut el a fény.

Szólj hozzá!

Címkék: színház jászberény sepsiszentgyörgy osono


A bejegyzés trackback címe:

https://nagytomsky.blog.hu/api/trackback/id/tr761920753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása