A nem mindennapok

Volt egy kisebb szünet... nem bírtam az iramot. Tegnap még annyira kómás voltam... meg eleve szörnyű napom volt. Kislányomon délutánra kiütköztek a fáradtság jelei, konkrétan nem aludt délután és végig hisztizett 6 óra hosszát... Már ez is elég lett volna, ha nem számoljuk hozzá, hogy szombaton koncerten voltam, ahonnan az óraátállításnak köszönhetően 3/4 6-ra értem vízszintbe.
És akkor a koncertről:

Már három éve nem voltam Black-Outon. Utoljára a 15 éves jubileumi koncerten. Az volt eddig a csúcs! Ezt a csúcsot a nagy akarás és bizonyítási vágy miatt talán most nem sikerült túlszárnyalni. Ez nem csoda, hiszen Kowa három éve nem állt színpadra ezzel a formációval, nem énekelte (nem érezte) ezeket a dalokat. Azt nem mondom, hogy nem volt formában, mert láttam rajta az elhivatottságot és az akaratot. Az elején még inkább koncentráltabb volt, aztán a közepe felé már kevésbé, így nem nagyon ment az átélés. Voltak csúcspontok a koncerten. Tán a legerősebb a "Néma ajkak" volt. Hát az eleve akkora dal, hogy mindig sírni illene rajta. A mondanivaló is olyan elementáris, hogy nem lehet kibújni a hatása alól.
A "Még egyszer" szintén nagyon erősre sikerült és volt még pár "átjövős" dal.
Én a fáradtság számlájára írom a koncentráltság hiányát. Talán három év után egy rövidebb blokkal kellett volna indítani. Jó, tudom, hogy ezzel nekünk, rajongóknak szerettek volna kedvezni és minden elismerésem az övék. A nagy kedvvel nem is volt hiány. Az sem lehetetlen, hogy csak azért nem éreztem 100%-osnak, mert már rengeteg koncerten voltam és elég nagy az összehasonlítási alapom, túl érzékeny vagyok a zenekar "vibrációira". Egy "újnak" biztos élete koncertje lehetett.
És ez utóbbinak nagyon örültem: mármint, hogy sok "új" volt. Nem csak a megszokott keménymag, hanem sok tizenéves kislányka. Így kell. Az egyáltalán nem zavar, hogy ők főleg Kowa mesterre voltak kíváncsiak. És? Hála Istennek, hogy van valaki, aki megérdemli, hogy kövessék. Talán sikerül a megfogyatkozott rajongótábort ezúton föltuningolni. Ebben semmi rosszat nem látok, ellenben sok jót!
Persze vannak egy páran - régiek, akiknek a B-O underground mivolta tetszett igazán. Engem ez a kérdés sosem érdekelt. Tetszett úgy, ahogy van. Főleg az a költőiség (festőiség), ami a zenéből, szövegből árad. Az a filozófia, életszemlélet, a gondolkodásmód leképezése, ami a srácok fejében megfogant. Ezt képesek voltak átültetni az én fejembe is. A koncertek események voltak, nem szimpla rock koncertek.
Ez utóbbiból nem jutott most szombaton elég. Több jött át a rock koncertből, mint a filozófiából. Tudom, hogy sokakat ez nem zavar, de nekem több kell ennél.
Most jöttek egymás után a jobbnál jobb számok, de a 30 dalból csak 4-5-öt éreztem közel magamhoz. Persze ennek okát magamban is kereshetem. Én sem vagyok már 17 éves... (és ők sem lesznek már fiatalabbak. :)) Kritikus vagyok.

Természetesen nem éreztem rosszul magam. Semmi rossz szájíz nincs bennem. Vigyorogva, sugárzó arccal énekeltem végig minden dalt az első pár sorban. És behúnyt szemmel ugráltam! :) Így próbáltam időutazni. Talán erősebb volt bennem az az öröm, hogy most újra van rendes Blekáut és újra lesznek rendes Blekáut koncertek, mint az élmény adta boldogság. Mindegy: egy jót buliztunk egy jó zenekar koncertjére.

A folytatásban bízok én is, mint sokan rajtam kívül. Bízom a mélységben, a komoly mondanivalókban és bízom benne, hogy a Black-Out sosem a lazaságról és a partykról fog szólni, ugyanis nem ez a dolga.

Végezetül a setlist:

1. NE HIDD EL!
2. LEVÉL ÉS KERESZT
3. ÉLEK MÉG
4. GYÖNYÖRŰ ZOMBI
5. ÁLMOK
6. ESŐNAP
7. V.V.V.
8. A KÉP
9. RÉGI DAL
10. KERT
11. MAYA
12. ÓZ ÉS A CSODÁK TEMPLOMA
13. LEGYEN!
14. TEJFEHÉR CSEND
15. JÉG
16. MÉG EGYSZER
17. MA…
18. SZABADLÁBON
19 AMI VAGY
20. NÉMA AJKAK
21. RAGADOZÓ
22. HA VÉGE
---------------------------------------------------------------
23. TETOVÁLT SORSZÁM
24. FEKETE-KÉK
25. SPIRÁL
---------------------------------------------------------------
26. KÖRÚTON
27. ZÖLD KEDD