Ha hétfő, akkor rajz szakkör!
Zenére festettünk. Ez az egyik kedvencem az évben. Ez olyan szabad, laza dolog és a diákoknak is tetszik. Persze nagy kérdés, hogy milyen zenére történjék a festés. Összeállítottam egy cd-t eltérő stílusú zenékből. 21 dalból 7-re volt időnk:
- Dead Can Dance
- Reneszánsz vokálpolifónia
- FreshFabrik-Serious
- Sirtos-Laziko (görög népzene)
- Busman "népzene"
- Techno
- nemjuteszembe
Ahogy haladtunk előre, egyre jobb dolgok születtek. Először nem tudták, mire is kell gondolni ilyenkor, van aki később sem, de az utolsó dalra már mindenkinél éreztem a gondolatiságot.
Szerintem nem könnyebb vagy nehezebb absztrakt képet festeni egy csendéletnél. Máshogy nehéz. Lehet, hogy két perc alatt elkészülsz vele, de előtte sokat kell csendben gondolkodni, mire megszülöd. Ezt megérezték, átérezték ők is.
Nagyon fontosnak tartom, hogy megszeressék a festészetet művelni. Ne féljenek tőle, hanem maradjanak szabadok vele együtt. Ezt ha valami szigorú témát választottam volna elsőre, nem sikerült volna elérni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.