Napok óta nem alszom ki magam. Pedig nem túl későn fekszek, és hát töredelmesen bevallom, hogy nem is olyan nagyon korán ébredek. Azaz ébresztenek. Ma fél 8-kor sikerült. Szeretnék tovább, legalább hétvégén. De hát... a kishölgy napi ritmusa jelenleg ezt nem teszi lehetővé. Hulla fáradt vagyok. Ő meg nem eléggé.
Ma délelőtt egy másfél-két órás sétát tettünk a játszótérre, ebbőlkábé fél óra volta szomszéd ház előtti könyörgésem, hogy jöjjön tovább, az ajtóban ugató kutya nem tud kijönni; még csak látni sem fogja.
Miután egyszer az ajtón, egyszer az ablakban is megjelent a házigazda, úgy döntöttem, hogy egy "repüléssel" teszek pontot az ügy végére és így "megmenekültünk" az ugató ölebtől.
Ez az eset pár házzal odébb megismétlődött. Már nem vártam ennyit...
Később már elővigyázatosabb volt. Mikor általa gyanúsnak értékelt ház elé érkeztünk, elengedte a kezem és mutogatott, hesegetett, hogy menjek előre. Így letesztelhette, hogy van-e a háznál ugatós kutya. Mikor látta (azaz hallotta), hogy nincs veszély, utánam szaladt.
Azért nem értem ezt a viselkedést, mert nekünk is van egy kutyánk, aki nem is olyan kicsi és ugatni is szokott. És szereti, a tenyeréből eteti. Szó szerint.
Biztos lelki okai vannak; egyszer tán megijedhetett egy kutyaugatástól? Erre ébredhetett? Van egy másik szomszédnál két idióta kutya, akik őrült módon tudnak ugatni, ha kislisszannak az ajtón... ezt tudnám egyedül felhozni magyarázatként.
Mire a 100 méterre lévő játszótérre érünk, már felszabadul. Vidáman taposgálja a havat és lovagol a falovon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.