Közeleg a kislányom két éves szülinapja. Na nem eszik olyan forrón a kását; majd április végén lesz a nagy nap. Viszont onnantól kezdve anya csak húsz-ezer forintot kap(na) havonta fizetés képpen. Hát ezt azért nem várnánk meg.
Ma már volt is egy "bemelegítő" napon a munkahelyén, ahová várják vissza a közeljövőben.
Ez idő alatt én voltam itthon a kis hercegnővel. Mondhatom, nagyon jól sikerült ez a nap, bár a végletekig kimerültem úgy, hogy közben igazából semmit sem csináltam, csak szemmel tartottam és játszottam vele. Szórakoztató. Volt rajzolás, "főzés", takaró alá bújás és még megannyi közös játék. Meg elég sok "rászólás". Elég sok minden van, ha így belegondolok, amit "nem szabad". Alapból jól veszi a lapot, de őszintén szólva már úgy vártam haza "anyát", mint a megváltót.
Szegény anyukák... nekik meg még mosni-főzni-takarítani is kell amellett, hogy a gyerekkel játszanak, vagy felügyelnek. Kimerítő.
Nagyon szigorúak manapság a törvények a munkába állással kapcsolatban. Ha a kormány tehetné, már a születés másnapján dolgoztatná szegény anyukákat. Jó, tudom, hogy pl. Némaetországban már fél éves kortól vissza kell menni dolgozni, de ez akkor sincs jól. Olyan nagy szüksége van még ezeknek a cseppeknek a cirógatásra, szeretgetésre, amit egy bölcsiben nem kaphat meg. Még a magánban sem. Anya (és apa) csak egy van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
enigmapont 2010.01.14. 15:42:36