Kezd borulni a rend a suliban. Most folynak a tablófotózás munkálatai, ez azt jelenti, hogy végzős osztályban tanítani tegnap és ma nem lehetett. Mindenki öltönyben szaladgál a terme és a fotós műterme között. Aztán váltás. Lehetetlen követni, ki, mikor hová megy.
Aztán mesélnek, hogy mit és hogyan kellett csinálniuk. Lehet, csak én idegenkedek az állfogdosós póztól, de a fotósuk ilyet is csináltat velük. Szerintem erőltetett, életidegen és még csak nem is tablóra való. Na nem mintha a tablófotók a valóságot lennének hivatottak rögzíteni. A csajokon három centi vastag púder réteg... szegények nagyon eltorzulnak ilyenkor. Még az is, aki nem szokott.
Az én tablófotóm se éppen az, amelyikre büszke lehetek. Nagyon lázadó akartam lenni és kiengedett, hosszú hajjal ültem a gép elé, halálra váró arccal. Na, az nem is véletlen, hogy ez sosem volt kinn nálunk se a tv tetején, se a polcon. (Én sem engedtem.)
Való igaz, hogy ennek a képnek olyannak kell(ene) lennie, amelyet még az unoka is csodálva nézegethet. Döntő fontosságú. Életünk során nem sokszor megyünk fotóshoz.
Amiről eddig nem sok szót ejtettem, hogy a szalagavatón én is fotóztam. Egyrészt a magam kedvére, másrészt meg lojalitásból, hogy olyanok is kaphassanak jó felvételt, akik egyébként nem fizethetik meg a "hivatalos" fotóst. 2-300 képek készítettem, amelyeket kiválogatva adok át az ez iránt érdeklődő diákoknak. Nagy érte a kereslet és sokan összetévesztették a "hivatásos" fotóséval. Ez jól esett.
Ma is dolgoztam a "mellékállásomban". Egy osztály kért meg, hogy készítsek róluk képeket. Kilencedikes osztályról van szó, akik csivitelnek, mennek a saját fejük után, nem hallgatnak meg és lassan haladunk e miatt. EGyik mai feladatom, hogy ezeket a képeket is rendbe vágjam, ha ez szükségeltetik.
A diákok szeretik, ha én fotózom őket, mert egyrészt harmad annyiból kihozom az anyagot, mint a "hivatásos", másrészt a gép előtt olyanokat is megcsinálnak- bohóckodnak, amit egy idegen előtt nem biztos. Emiatt lesznek lazák, életszagúak a felvételek. (Legalább is ebben bízok.)
Ma nem vagyok nagyon a toppon. Leesett a hó, ami engem nyomaszt, nem is tudtam e miatt mindent elintézni, amit szerettem volna. Lehet, hogy most lefekszek aludni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.