A nem mindennapok

Hogy túléljem a mai napot (is), tegnap korán lefeküdtem aludni. Azaz korán vízszintbe helyeztem magam, de még olvastam.
Nemere 710 oldalas művét; a Magyarország története címűt. Már eléggé a vége felé járok; most gyilkolják meg Ferenc Ferdinándot. Kemény. Ha nem pont Szerbiában akar példát statuálni a Habsburg vezetés (köztudott volt, hogy nagyon forronganak a délszláv anarchisták), akkor talán elkerülhető ett volna mindez.
Azért jó ez a könyv, mert teljesen más megvilágításba helyezi a történelem szereplőit. Így pl. már nem sajnálom annyira se Sissit, se ezt a Ferdinándot. Mert mindkettő szar alak volt a maga nemében.
Sissi egy beképzelt, nyarvogós, "semmise jó neki plázacica" volt, Ferenc Ferdinánd meg egy merev, mindenkivel veszekedő, kötekedő uraság. Aki nem szerette a birodalom népeit; csak az osztrákokat. Minek sajnáljam? Eleve ezek a Habsburgok nem voltak valami nagy agy emberek. Gondoljatok bele: ennyi unokatesótól ennyi gyereket... nyílt vérfertőzés. Sok agybajos is volt köztük. Konkrétan az! Orvosi esetek.
Ferenc Jóska sem volt valami "jóságos atyuska"... Kezdve azzal, hogy kivégeztette az aradi 13-at. Plusz Batthyany-t, akit ráadásul ők neveztek ki, tehát legitim miniszterelnök volt. Egész Európa tiltakozott. Abba az emberbe egy csepp emberség sem szorult.
Nagyon érdekesen vezeti le a Trianonhoz vezető utat is. Nála ez az út a kiegyezéstől kezdődően datálható. 1867-től. (Jól írom?) Valahogy a magyarok nem vették figyelembe azt a tényt, hogy sok millió kisebbség él magyar uralom alatt. Nem kezelték isebbségként őket; szimplán elmagyarosítás folyt. Persze most meg elrománosítás, stb...
Na persze, ha nem jön az I. Vh., hanem a Monarchia még elvan egy pár évtizedet, akkor Trianon sem következik be úgy, ahogy bekövetkezett. Biztos felbomlott volna a birodalom és biztos a kisebbségek is ki akartak volna ugrani belőle, de az tuti, hogy nem ilyen módon sérülnek a határok.
Mivel dualisztikus hatalom volt, így a magyaroknak nem volt kibúvó, nem mondhatták, hogy "de nem mi voltunk, hanem az osztrákok"... mi is benne voltunk nyakig az elnyomásban. Sajnos.

Hát ennyit a századfordulóról... :)

Olvastam pár kritikát a könyvről. Nagyon lehúzták. Pont azért, ami szerintem az erőssége: sztorizós, regényes. Nem gondolom, hogy annyira részletes, hogy bele lehessen kötni a történelmiségébe, inkább jellemrajzokban bővelkedik. Ezt pedig egy regényíró mesteribben tudja produkálni, mint egy történész. Nekem ez tetszett benne.
Az adatok sok utánajárást igényeltek. Itt-ott meg is nevezia forrásait, bár valóban ezzel sok helyütt adós. Engem, aki szórakozásból (tanulásból) vettem a kezembe az irományt, egyáltalán nem zavar, de tuti egy történészt igen. Ilyen ez...