Nagyon sok és hosszú (kényszer)szünet után ma újra elkezdtem angolul tanulni. Egyrészt muszájból, másrészt saját jólfelfogott érdekemben is. Muszáj, mert csak így kapom meg a diplomám. Nem véletlenül güriztem érte négy évet. Egyszerűen MUSZÁJ megcsinálnom. Magam miatt is fontos. Közhely, de mint minden közhely igaz is, hogy ma nem lehet meglenni e nyelv birtoklása nélkül. Kötelező. Egy csomó fontos adat van a neten is - angolul. Egy önéletrajzot nem tudok megírni e nélkül.

Nagyon egyszerű és primitív beszélgetést kezdeményezett a tanárnő - ki vagyok, hol lakom, mit szeretek csinálni, stb... Mindenre tudtam egész mondattal válaszolni, remélem ez jó jel. Most nagyon eltökélt vagyok.

Mellette az iskolai feladatok igen nagyon felhalmozódtak. A sulink idén 50 éves. Nagy buli készül. Ehhez minden vizuális segédanyagot (meghívó, plakát, kiállítások) nekem kell megoldanom. Nem piskóta...

A fentiekhez kapcsolódva festettem le az iskolát is. Ez egy iszonyú ronda épület, mint azt már említettem. Egyik főnöknek ma megmutattam (ma is lett kész), de csak ennyit mondott: - Az iskola nem fehér?

Ááááááááááááááááááááááááá! :) De az! Ez pedig egy festmény és nem fotó! :)