A nem mindennapok

Főként olyan gondolatokat írok, amik foglalkoztatnak. Kérdéseket, amikre választ keresek. Ezek lehetnek művészeti, oktatási, de szociális, esetleg politikai kérdések is.

2010.12.03. 19:14 nagytomsky

Katonaság

A katonaság igen nagy gondban lehet, ha lasszóval fogja a jövő katonáit. Most ez történt. Szolnokra szerveztek egy kis kirándulást a jászberényi ifjaknak kedvcsináló gyanánt.

Reggel 8-kor indultunk a lehető legrosszabb időjárási viszonyok között. Induláskor szimplán csak hideg volt, latyak és hó felváltva. Szolnok határában már szálingózott a hó, a belvárosban már lefagyott az égi áldás. Sikerült is egy kisebb balesetet összehozni oly' módon, hogy egy piros lámpánál belénkcsúszott egy Fiat. A busznak és nekünk hál' Istennek semmi problémát nem okozott az eset, ám a fiatal fiatos nem járt ilyen jól. Mi két perc alatt tovább álltunk, de neki a későbbikben is emlékezetes lesz ez a kis kaland.

Meg volt tehát a ráhangolódás a katonai pályára (szerintem nincsenek véletlenek). Nagy nehezen megérkeztünk a Szolnoki Repülőtérre. Ekkor már az ónos eső olyan szinten zuhogott, hogy alaposan belassult az erőltetett menet. Gondolom, hogy a vendéglátóink is vágtak a programon, de így is egy örökkévalóságnak tűnt.
Bementünk egy 20 éve leadott utasszállító belsejébe. Itt sem volt meleg, de legalább nem esett a fejünkre a lé. A legnagyobb élmény még így is ez volt, hiszen a diákok beülhettek a pilótafülkébe és nyomkodhatták a gombokat, amik szerencsére mindegyike réges-régen hatástalanítva van.
Ezután roncsnézés kövekezett. Toporogva meg-meg álltunk egy-egy roncsnál, ahol közölték velünk, hogy ezt és ezt a gépet mikor tették le végleg és milyen fegyverzete volt. Ennek az érdekes manővernek a csúcspontja az volt, mikor az összetört/teljes alkatrészeket lehetett megtekinteni... Biztos elég rétegműfaj... Nem tudom felfogni, hogy ez embereknek milyen pluszt tud adni. Persze biztos tud. Ennél messzebb tőlem talán nem is áll semmi.

Miután végig vacogtuk a repülőmúzeumot, végre fedett program várt ránk. Egyfajta hadtörténeti múzeumot láthattunk, különös tekintettel a kötelező katonaság százakárhány éves történetére. Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben már volt némi érdekesség. De valahogy ez olyan "perverz" élmény, amolyan katasztrófaturistás. Legalább annyira érdekes, mint pl. egy kivégzőmúzeum egy vár pincéjében. Érdekes, de borzongató. Mindezt alátámasztva egy-két tiszt a látogatókat követve kommentálta a látottakat. Olyanokat meséltek, hogy milyen szenvedéseken átmenni egy bakának, és úgy általában a katonáknak. Milyen nagy a bürokrácia és milyen nehéz kibírni.
Az egyetlen pozitívumként azt említették, hogy "De kibírtam!"
Ennyi? Ez a lényege a katonaságnak? Szenvedjek a semmiért, hogy a végén azt mondhassam: Kibírtam? Mindezt katonaság nélkül is elintézhetem... A hétköznapok legalább ilyen kemények...

Biztosan nagyon fontos az "edzésben levés", de hogy ez legyen az életem célja... azt már nem. Ezek a katonák kezdetben szívnak, később szívatnak.
Azt nem tudtam eddig megfejteni, hogy konkrétan mit dolgoznak?! Láttam, hogy a Hemóban szaladgálnak az irodisták, de hogy mivel és miért... Támadás nem ért bennünket tudtommal. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen országnak, mint Magyarország, miért van szüksége katonaságra? Ha veszünk pár harci gépet, az ki ellen fog megvédeni? Tudjátok, mennyibe kerül egy harci gép egy darab (!) gyakorlata? Csak annyi, hogy felrepüljön egyszer? Majdnem egy millió forintba!!! És miért? A semmiért!
Nagyon haragszom erre az intézményre. Egy nagy pénznyelő.
Egy pozitív oldala van: Mikor segítenek az árvízkárosultaknak. De ez alapján beolvadhatnának a katasztrófavédelembe is. Azok legalább dolgoznak.
 

2 komment

Címkék: hadsereg szolnok katonaság toborzó hemo


A bejegyzés trackback címe:

https://nagytomsky.blog.hu/api/trackback/id/tr422491226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jazig 2010.12.07. 13:01:04

Elég demagógra sikerült a vége. Ha normális országok vennének körül minket, akkor talán nem lenne szükség katonaságra. 1918-ban Linder Béla hadügyminiszter kijelentette: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé nem akarok katonát látni ismét!”
Az eredmény: Trianon.
Nem vagyok híve a militarizmusnak, de sokkal rosszabb az agyatlan pacifizmus.

nagytomsky · http://nagytomsky.blog.hu 2010.12.07. 15:40:52

@jazig: Szia! "Normális országok" sosem lesznek körülöttünk, mert mind Magyarországból "alakultak". Mindig is nagy tüske lesz ez a szemünkben és a szemükben. Ennek az "antikatonaságnak" természetesen csak úgy van értelme, ha nem csak nálunk, hanem a környezetünkben sincs hasonló alakulat. Egyenlőre a környező országok katonasága igen gyorsan rommá verné a miénket. De mi értelme van ilyenekről beszélni? Már az efféle felvetések is elég militánsak. Próbáljunk meg a hasonlóságokról beszélni egymással a különbözőségek helyett. Akkor talán a többi nép is felfogja: nincs értelme a háborúskodásnak. Magyarországnak valahol még jól is jöhet (ebben az értelemben) a határok nélküli Európa.
Azt is látnunk kell, hogy mi itt Európa egy picinyke állama vagyunk, akit meg sem látnak Amerikából, Kínából. A nagyhatalmak marakodásába, fegyverkezési versenyébe mi nem tudunk beleszólni. Nem is kell. Azon semmi sem múlik, hogy repkedünk-e azzal a pár "harci szekerünkkel"... Viszont lehetne belőle pár házat építeni Kolontáron!

Trianonnak nem sok köze van a mi fegyverkezésünkhöz. Vagy szerinted, ha a döntés után lerohanjuk Romániát, akkor Európa szemet hunyt volna?
Én Trianont a kommunisták (Tanácsköztársaság) nyakába varrom rövid távon. Hosszú távon meg a magyar kisebbségi politikának.