Nagy a várakozás, hisz ma este lesz a sulink szalagavatója. Az egyik legnagyobb népünnepély a suliban. Hetek-hónapok óta készülő táncosok várják a nagy mai bemutatkozási lehetőséget. Mindenki boldog és teli várakozással...
Én fotózni fogok ez a legtöbb, amit egy rajztanár nyújthat egy ilyen esetben a dikákoknak és az iskolának. Kicsit a hivatásos, profi fotós ellenébe dolgozok - ingyen, de hát kicsit a "kötelességemnek" is tartom az efféle munkát.
Délután 6-kor kezdődik és ki tudja meddig tart. Na már most egy ifjú apukának korán befejeződik az efféle program. Nincs mulatság, csak munka. Így is lemaradok a fürdetésről, ami pedig a legfontosabb itthoni feladataim közé tartozik. Na persze így volt ez az Alice koncert esetében is... Akkor is szágyelltem a dolgot.
Én annó nem voltam ilyen lelkes a szalagavatómkor. Ennek elsődleges oka, hogy utálom az öltönyös majomkodásokat. A nyakkendőt egyenesen ki sem állhatom. Úgyhogy én akkor annyit voltam az ünnepségen, amíg feltűzték a szalagot, aztán sipirc haza átöltözni - rohantam a szomszédban zajló rockfesztiválra. Nekem az akkor jobb buli volt. Hogy hosszútávon jobb volt-e, aztmég mindig nem tudom. Én sokat járok azóta is szalagavatókra. Munkahelyi ártalom?! Nekem nem nyújtja azt a katartikus élményt. Ez persze biztos az én hibám is.
Annó még a szüleimet sem hívtam meg ezen "nagy" eseményre, annyira nem tartottam fontosnak ezt a cécót. Ez akkor nem volt fura, de most már "felnőttebb" fejjel gondolom, hogy ez nem esett nekik annyira jól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.