A nem mindennapok

Főként olyan gondolatokat írok, amik foglalkoztatnak. Kérdéseket, amikre választ keresek. Ezek lehetnek művészeti, oktatási, de szociális, esetleg politikai kérdések is.

2010.04.30. 23:23 nagytomsky

Nem is pók...

Evelin szülinapja előtti nap óta az életünk egy őrület. Múlt héten ilyenkor a nagyszabású ünnepség tervezésével, előkészítésével töltöttük minden időnket, amióta meg ez lezajlott, azóta meg az újonnan kijött piros foltok őrjítenek meg bennünket.

A múltkori posztban írtam, hogy egy pókra gyanakszunk, ami a vörös foltokat okozza. Eleve hihetetlen ötlet volt, hiszen nálunk nincs kosz - bár a később kihívott rovarírtó szakember mondta, hogy a kórház intenzív osztályán is volt már csótányt írtani... ott meg minimum naponta mosnak fel domesztosszal...
A pókcsípésre reagálva a feleségem az egész szobát kimozdította a sarkaiból; minden játékot letöröltünk (és a felét leselejteztük) és minden bútort kívül-belül letörölgettünk... sehol semmi.

Nem pók volt! Úgy néz ki, hogy allergia! Mire lehet allergiás a gyerek? Bármire. Elsődleges gyanú a kaja, de tényleg bármi lehet. Kutyánk van, meleg van... enni is eszik...

Azt nem tudom, mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből az az anyag, ami okozta. Mondjuk, ha kedden evett olyat, amit nem kellett volna, akkor az meddig fejti ki áldatlan hatását?
 

Szólj hozzá!

Címkék: allergia kiütés


2010.04.27. 21:38 nagytomsky

Pók

Képzeljétek mi történt. Kisleánykám a délutáni alvásból íti méretű szemekkel ébredt. A lábán összesen hat hatalmas csípésnyomot találtam, a testén és a kezén már nem is számoltam, de ott is elég sok volt. Gyorsan vittük az ügyeletre, ahol felírtak neki fenistilt és beutalták vizeletvizsgálatra. Mi nagyon megijedtünk. Kicsit hőemelkedéses is lett estére, de ez a kedvén nem látszott meg szerencsére; végig vidám maradt.

Hazaérve domestoszos kommandóval vette kezdetét a hajtóvadászat, minek eredménye képpen a feleségem egy jól megdagadt beazonosíthatatlan pókot hányt kardélre. A bűnbak kivégzésre került.

Egyáltalán nem mondható, hogy nálunk ritkán lenne takarítva. Sőt! Nagyon is gyakran. De most, hogy nyakunkon a tavasz, éled a természet, az eddig elásódott dögök is előmásznak és frissen, fitten, fiatalon virtuskodnak az embergyerekeknek. Na hát, meg is lett a méltó jutalom! Hogy dögölne meg az összes!

Nem esek kétségeb. Egy magyar pók csípésébe még nem nagyon volt ember, aki belehalt volna. Lehet, hogy most olyan védettséget szerzett, amelynek hatására a későbbiekben "olcsóbban megússza" az efféle pók-ember randikat.

Hát eddig sem rajongtam különösképp a pókemberért, se semmilyen nyolclábú szörnyetegért, de lehet, hogy ezek után még inkább gyilkolászom őket; szerencse ide vagy oda. Még egyszer: dögöljenek meg!

Evelin este felé még mondogatta is, hogy "Kicsi pók. Csíp!"

Szólj hozzá!

Címkék: pók csípés


2010.04.25. 20:28 nagytomsky

Szülinap!

Igen, számomra is teljesen hihetetlennek tűnik... már két éves a kislányom. Az elmúlt egy-két hétben annyit nőtt, olyan sokat változott. Igazi nagylánnyá cseperedett.

A szülinapja előtt egy-két nappal megtanítottuk neki, mi a helyes válasz a "Hány éves vagy Evike?" kérdésre. Grátisz még az ujjaival is tudja mutatni.
A nagy nap előtti napon az anyukájával egész délután pitypangot fújkáltak, hogy majd a szülinapi tortán a lángot is profi módon tudja abszolválni a rokonság előtt.
Azt kell mondjam, jól sikerült a dolog; többször meg iskellett ismételni, mert olyan gyorsan sikerült kisebb hurrikánt kicsalogatni a kis fogai mögűl.

A buli úgy kezdődött, hogy mikor ebéd után lefeküdt aludni, anya és apa lelkesen nekiállt átrendezni a háztartást. Plusz asztalt és székeket hoztunk be a szobába, héliumos lufikkal gazdagítottuk a plafont és rózsaszín szalagokkal ékesültek az ajtók is. Nem is szóltam még a "Happy Birthday!" feliratú háromszögekről, amelyek két szoba ajtót kötöttek össze egy tálalószekrényen átívelve.
Mikor mindezekkel a szülők elkészültek, ébredezett az ünnepelt is. Nagyon elkerekedett a szeme a sok fura dologtól. Mondta, hogy "Széééép! Anya! Széééép!"

Percekkel később már a vendégsereg toporgott az ajtóban, elhalmozva a kisleányt csodálatosabbnál csodálatosabb ajándékokkal. Kapott homokozót, biciklit, trambulint és sok-sok egyéb játékot; elsősorban a homokozóba valókat. Nagyon hálás volt, mert mindent kipróbált, mindennek örült, mindennel játszott. Az elégedettségi mérce 10/10-es volt.

Volt torta is. Három! A szülőktől és a nagyszülőktől is kapott egyet-egyet, ami azt eredményezte, hogy jelenleg is egy komplett édességbolt teljes kínálata romladozik a hűtőszekrényünkben. Ezeket képtelenég mind elfogíasztani. Habár a szokásomtó eltérő módon még ma is ettem tortát. Pedig nem szoktam!

Egy külön program volt a torták megkóstoltatása és a gyertyák elfújása. Számtalan fotó készült az aktusról, melyből most közkincsé is teszek legalább egyet. Ugye, hogy egy világszépe? :)

A buli este fél nyolcig tartott, mikor is már mindannyian - vendéglátó és vendég - elfáradtunk. De annyira, hogy már csak egy cél lebegett az orrunk előtt: Hihetetlen sebességgel lefeküdni aludni!

Másnap az ünneplés sorozat folytatódott. Mamam születésnapja alkalmából Evelin kedvéért a budapesti állatkertbe látogattunk el, amit természetesen mindkét ünnepelt nagyon élvezett. Kisleányunkat egy bérelhetős platón húztuk végig az objektumon, ami extra örömöt facsart ki belőle. Ekkorra már nagyon elcsigázott volt szegény (?). Két nap ünnepi kiképzés még tán egy gyereknek is sok egyszerre.

Szólj hozzá!

Címkék: születésnap gyerek torta két éves


2010.04.24. 12:39 nagytomsky

Háztűznéző

A beregszászi Illyés Gyula Színház már nem először vendégszerepel Jászberényben a színházunk alig több, mint fél éves történelmében. Akkor Trill Zsolték kápráztattak el bennüónket az egyfelvonásosokkal.

Tegnap Gogol Háztűznézőjét vitték színre nálunk. Természetesen telt ház volt. Tán egy-két üres széket véltem felfedezni a nagy tömegben, de ez gyakorlatilag elhanyagolható.

A szereposztás a következő volt:
Agafija Tyihonovna - Béres Ildikó
Arina Pantyelejmonovna - Vass Magdolna
Fjokla Ivanovna - Orosz Ibolya
Podkoljoszin - Ivaskovics Viktor
Kocskarjov - Kacsur András
Tojasov - Szabó Imre
Anucskin - Ferenci Attila
Zsevakin - Sőtér István
Dunyása - Orosz Melinda

Számomra ismeretlen színészek adták elő a darabot, bár időnként voltak kétségeim Béres Ildikó kilétét illetően. Oly' annyira hasonlít Oroszlán Szonjára, hogy időnként eldöntöttem magamban, hogy ő nem is lehet más. Aztán más pillanatokban meg ellent mondtam magamnak.

Ha összességében kellene értékelnem a darabot, akkor azt mondhatom, hogy "jó volt, szórakoztató volt". Ennyi elég is a rohanó hétköznapokban. Meg-meg akasztja a monotonitást egy ilyen előadás, pláne, hogy a berényiek jórészt még nincsenek is tudatában annak, hogy micsoda kincs van a birtokukban.
Nekem olyan szerencsém van, hogy már az első előadásoktól kezdve rendszeres látogatója vagyok a színháznak. Olyan előadásokat is láthattam, amely célzottan egy bizonyos korosztálynak, vagy érdeklődő rétegnek volt "kitalálva". Röpke fél év alatt kezdek (!) értő közönséggé felnőni.
Pont ebből kifolyólag nem élveztem annyira ezt az előadást, mint amennyire vártam. A múlt heti sepsiszentgyörgyi Osonó színház produkciója jár még mindig a fejemben, elhomályosít mindent, ami ez után történt. Talán miattuk - nem tudom - de nem tudtam eljes átéléssel tapsolni az előadás után.
Érdekelt a történet, voltak nekem tetsző szinészi alakítások is, de messze nem volt olyan színvonal, mint ott, vagy akár a múltkori Trill Zsolt produkció.
Ez persze nem egy általános vélemény. Ahogy elnéztem a körülöttem ülőket, remekül szórakozott mindenki - hangos nevetgélés követte a (170 éves) poénok döntő többségét. És ez így van jól. Ahogy kezdtem az egészet: én is jól éreztem magam, bár a katarzis részemről ez alkalmommal elmaradt.

Szólj hozzá!

Címkék: gogol háztűznéző beregszász illyés gyula jászberény színház


2010.04.20. 12:05 nagytomsky

Puszi

Hogy milyen csodálatos és ártatlan a gyermek? Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mai nap szerintem legfontosabb eseménye.

Kislányommal szívesen és rendszeresen nézünk a youtube-on meséket. Ha látja, hogy a gép előtt ülök, felkéredzkedik az ölembe és csak annyit mond: "Mesét!". Ez azt jelenti, hogy a munkának vége és kutya kötelességem a youtube-ról valamilyen mesét választani. Most épp a Pampalini a kedvence; az összes fenn lévő részt legalább kétszer láttuk, de nem unja. Szerintem holnap is megnézem a Pampalini és a tapír című epizódot...

A szokásos Pampalini után új mesékre is szerettem volna rávenni. Mikor vége egy filmnek, az oldal felkínál további lehetőségeket. Evelin a Tom-ot ábrázoló kis bélyegképre bökött, hogy "Azt!"
Én imádom a Tomésdzserit, de az elmúlt években nagyon sok negatív hangot hallottam, miszerint egy ilyen mesében rengeteg az erőszak és ez átragad a gyerekekre is. Minél kisebb, annál jobban. Jó, magam nem tartom túlzottan erőszakos teremtménynek, de lehet benne valami.

A láthatatlan egér, ártatlannak tűnő mesét választotta(m). Nem egészen fél perc elteltével csattantak az első pofonok (vasalóval), amire édes kis leányom a következő képpen reagált: "Sííír! Fáj! Adok puszit, hogy meggyógyuljon" - erre közelebb fészkelődött a monitorhoz és nyomott a macskára egycuppanósat; majd hozzátette: "Meggyógyítottam; már nem sír"!
Még időm sem volt magamhoz térni, mikor újabb verést szenvedett el szegény Tom, a lányom meg nem győzött magyarázni és puszit nyomni az elgyötört macskára.
(Megjegyzem, ha vele történik valami "sérülés" - elesik, stb... mi is adunk puszit rá, hogy "ne fájjon", hogy "meggyógyuljon".)

A negyedik-ötödik puszi után belefáradt és lekéredzkedett az ölemből... rajzolni... Természetesen macskát rajzolt. (Jó, mindannyian tudjuk, hogy miként rajzol macskát egy két éves... de ez volt a terv.)

Innentől kezdve, ha eddig nem is éreztem át a mesék és más filmek hatását a gyermeki lélekre, akkor most egy életre megtanultam. Igen, a Tomésdzseri nem kicsiknek való!
 

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyermek pszichológia tom jerry


2010.04.18. 22:14 nagytomsky

Magyarok Vására

Ma már sokadjára lett megrendezve az általam is már sokat emlegetett Magyarok Vására. A különbség összesen annyi, hogy ma először látogattunk ki kis családommal az eseményre.

Érdekes, hogy a kilenc órás nyirányt még túl korainak tartottuk és így egy késő délelőtti, 11-órai programot csináltunk az eseményből, aminek az lett a következménye, hogy addigra az árusok egy jelentős része túladott a portékáján és hazament.Ez jelzi a rendezvény sikerét is egyben. Mi dél előtt már csak a maradékok közt turkálhattunk.
De azért találtunk kedvünkre valót, hiszen vettünk házi szörpöt és házi pogácsát is. De hát itt ilyenkor minden van, amit házilag elő lehet állítani. Erről is szól a rendezvény; a lényeg, hogy a termelő, kézműves kezében maradjon a haszon, ne a kereskedőében. Emiatt aztán olcsóbban is tudnak adni bizonyos árukat. Volt mézeskalácsos, játék készítő, fatálas, disznóvágós, patch-workos (vettünk is egy ilyen "kismacskát"), rovásíró és természetesen a Jászsági Örzse Sajt is kipakolt - akinek a bódéját festettem én.

Ezen kívül rengeteg ilyenkor az ismerős. Lépten nyomon kisgyerekes családokba botlunk, akikkel jól megörülünk egymásnak és a gyerekek is buzgón méregetik egymást. Lehet azt mondani, hogy szép lassan egy családi nappá nemesedik a rendezvény.

Szólj hozzá!

Címkék: jászberény magyarok vására


2010.04.14. 14:43 nagytomsky

Osono

Úgy alakult, hogy két osztályt is elkísérhettem "színházba".
Most a jászberényi Ifjúsági Ház adott helyet az előadás megrendezésére, hiszen a Malom Film-Színház helyszíne túl szűkösnek bizonyult volna egy ilyen volumenű produkció megvalósítására.

A sepsiszentgyörgyi Osono Színházműhely "Részletek a Bolyongás Meséiből" című 2007-es előadását láthattuk közel 70 diák társaságában.

Nem tudtam, mire számítsak; nem ismertem őket, nem ismertem a "darabot" - én is tanácstalan voltam abban a tekintetben, hogy vajon ez egy vidám, szórakoztató "mese előadás" lesz-e, vagy valami elvont mozgás színház darab. Ez a két véglet sustorgott a fülemben oda úton.
Aztán egyik jóslatom sem jött be. Az előadás a máról szólt. Mai fiatalok néztek önmagukba és vetítették ki félelmeiket, hibáikat és erényeiket egész nemzedékükre úgy, hogy közben mindannyian magunkra ismerhettünk. Tükröt állítottak elénk, hogy "Nézd, ilyenek vagyunk, és ha nem vagyunk hajlandóak leszokni ezen felszínes kapcsolatainkról, mesterségesen előállított érzelmeinről és nem állítunk helyükbe igaziakat, akkor az életünk nem lesz más, mint alvás és evés gépies ismételgetése." - Legalább  is nekem ezt mondta az előadás.

Nagyon keveset beszéltek a színészek. Több volt benne a mozgás elem, főként csak érzelmi sokkhatások kiváltására szólaltak meg a szereplők. Sokkolni persze csendben, szótlanul is tudtak. Nem volt ez öncélú. Nagyon is határozott elképzelése lehetett a rendezőnek (Fazakas Misi) arról, mivel, milyen érzelmeket válthat ki a közönségből.
Volt artikulálatlan üvöltés, volt csendes gyertyagyújtás, voltak lágy dallamok, volt sírás és érzelem mentes gép-ember és volt közös szertartás is a közönséggel. Egyfajta belső, közös szeánszra voltunk hivatalosak. Közös, mert a jelenlévő 70-90 ember szíve minde egyszerre vert és belső, mert hagytak időt mindenkinek elgondolkodni, magába zárkózni. Bizonyosan okos, tudatos rendezői döntések voltak ezek úgy, hogy a közönség még véletlenül sem érezte mindezt mesterkéltnek.

Ilyen és ehhez hasonló előadásokat gyakrabban kellene biztosítani a város fiataljainak, hogy mindenki részesülhessen az efféle belső élményekből. Ebben van és lesz nagy szerepe Várszegi Tibornak, aki célzottan, tudatosan válogatja színházába az értékesebbnél értékesebb darabokat, így lopva értéket abba a világba, abba közegbe, ahová másképp igen nehezen jut el a fény.

Szólj hozzá!

Címkék: színház jászberény sepsiszentgyörgy osono


2010.04.09. 21:05 nagytomsky

Kis Sátán és barátai

Ma végre van egy kis időm írni ide is. Akik követik az eseményeket tudják, hogy a képlet c. blogon vagyok aktív, mikor itt nem. Az igazság az, hogy mostanában elég sok képzőművészeti hatás ért, így most az aktívabb blog.
Ma például egyrészt osztály fotókat készítettem, másrészt a Jászsági Örzse Sajt pavilonját festettem ki, immáron (tán) végérvényesen. Erről részletesebben hamarosan fogok írni a "képlet"-en...

A nap nagy élménye természetesen a játszótér volt. Evelin imád kijárni. Ma legalább másfél órát gubbasztottam mellette egy hosszában félbevágott farönkön. Az idő jelentős részében halacska formájú sütiket készítettem, amiket ő nagy örömmel puszított el, majd hozzátette vigyorogva, hogy "Másikat!". Azoknak is hamar szomorú vége lett... De nem baj, mókás volt. A játszótér másik nagy előnye, hogy van egy jó nagy csúszda. Hihetetlen távolságokra lévő létrafokok vezetnek fel, amelyek valószínűleg a gyermek növekedésével egyenes arányban fognak összemenni. Most kilóméteres távolságoknak tűnnek. Viszont nagy büszkeségemre a leányka (aki még mindig nincs két éves) a múlt héten megtanult teljesen egyedül felmászni a tetejére (két méteres magasság) és egyedül lecsúszni. Minden más anyuka szörnyülködik, hogy szegény gyerek, le fog esni, meg hasonlók. De ő nem!Na jó, mikor kábé huszonnyolcadjára csúszott le, a huszonkilencedik mászásnál megcsúszott a kis lába és lebucskázott; de nem magasról és két másodperces "sírás" után felmászott és lecsúszott még legalább hatszor. Kemény fából faragták ezt a lyányt!

A másik, amit el kell mondanom, hogy ő a legjobb gyerek a játszón. Minden más kölök vödörrel hordja a csúszdába és a csúszda alá a nagy köveket is magába foglaló sódert, ellenben Ő csak marokkal hordja a homokot az egyik helyről a másikra. Néha komolyan mondom, felképelném a kölyköket ott helyben, de minimum hazazavarnám őket sírva. Az anyja ott trécsel, vihog a barátnőjével (szintén ördög gyerek anyukája), közben telefonálva ossza az észt, de a gyereke tiszta retek és veszélyeztet mindenki mást, aki 8 méteres körzetben helyezkedik el.
Aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy ezek a gyerekek nem biztos, hogy maguktól ilyenek - bár anyut elnézve már tudom, hol zörög a haraszt - de többnyire ezek az oviban vesztik el a "józan eszüket". Ott tanulják egymástól a hülyeségeket, amiket kihoznak a játszóra. Itt pedig az én kis ártatlan kisleányom szájtátva nézi, ahogy önti a kissátán a kavicsot a csúszdára, miközben egy társa lecsúszva szétrúgja azt... Mit szűr le vajon ebből? Már csak idő kérdése és ő is ezt teszi?! Segítség!
 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek játszótér óvoda csúszda


2010.04.04. 17:30 nagytomsky

Város Napja

A tavalyi Város Napja talán a legemlékezetesebb az eddigiek sorában. Akkor rendeztük a Hamza Studioval az Önarckép című kiállítást; ezen szerepelt velünk először Kowa mester.

Azóta eltelt egy év, azóta egy kiállítást rendeztünk, azt is még augusztusban. Bevallom, kicsit hiányérzetem is van; másrészről megmost tényleg nem hiányzott a nagy rendezkedés.
Ettől függetlenül a programokban idén is szerepeltünk. A mi feladatunk volt a gyerekek aszfaltrajzolását koordinálni a Lehel vezér gimi előtt. Bevallom, nem volt túl komoly a feladat; a gyerekek lelkesen jöttek, tulajdonképpen önkiszolgálva magukat krétákkal. Nekünk csak össze kellett szedni utánuk. Apropó: nekünk. Csak Farkas Edit ás én voltunk a Studioból, valamint egy hozzánk közel álló csoportból jött egy srác, a Fejős Laci. (Neki most van kiállítása a Könyvtárban; ajánlom mindenkinek!) Arra jó volt, hogy megint megjelent a nevünk és "köztudatban" vagyunk. (Na jó, aki olvas rendszeresen tudja, hogy a látszat ellenére sem tétlelnkedünk.)

A feladatot könnyedén vettük, bár mikor megérkezett a családom Evelin ébredése utá, hirtelen a közrabszolgából átvedlettem apává és onnantól kezdve nem voltam hajlandó mást csinálni, csak velük foglalkozni.
Felbojdult a város. Megpróbáltak sok-sok programmal, sok helyszínen munkálkodni, megmozgatni a lakosságot. Ez nem tudom mennyire tudható be a fejlődésnek és mennyire a választásoknak, azt nem tudom. Minden esetre örültem a forgatagnak.
Evelin leginkább a sebtiben felállított játszótérnek és természetesen az aszfalt rajzolásnak örült legjobban. Én meg nem voltam rest izomból fényképezni az eseményeket.
Nekem nagy élmény volt látni a gyerekek mellett a felnőtteket, fiatalokat is, hogy minden kényszer nélkül boldogan rajzoltak hol a gyerekeik mellett, hol helyett, de olyanok is akadtak, akik gyermek nélkül álltak neki a munkának. Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy az alkotás magában hordozza a boldogságot?!

Szólj hozzá!

Címkék: jászberény város napja aszfalt rajz


2010.03.31. 18:43 nagytomsky

Nyerteeem!

Tegnap láttam a blog.hu-n a felhívást, miszerint 10 jegyet sorsolnak ki a Degastól Picassóig című kiállításra, amit a Szépművészeti Múzeumban lehet megetekinteni. Annyi az "ára" csak, hogy eg blogbejegyzést kell a látogatásról írni. Hát, aki olvas az tudja, hogy ez nem nagyon fog nehezemre seni; örömmel állok a "feladat" elé.

Azon nyomban jelentkeztem a felhívásra. Sajnos innen Jász-Vegaszból magamtól igen nehezen mozdulok ki, kell, hogy legyen egy ösztönző erő, ami kimozdít az otthonomból. Oka? Egyszerű: apa vagyok! Minden mást ennek rendelek alá, és ha van egy plusz másfél órám; azaz három órám (kábé ennyi az út Pestig), akkor azt nem utazásra költöm, hanem inkább festek.
Pedig ezek azok a kiállítások, amelyeket már csak hivatalból is illene minden féle nyavalygás nélkül megnéznem. Mert hát érdekel!
Éreztem, tudtam, hogy ez a nyereményjáték rám van szabva. Ki, ha én nem?! Nem sok ilyen van, hogy 100%-os lefedettséggel indulhatok egy ilyen "versenyen". Persze az is lehet, hogy csak taláromra, véletlenszerűen sorsoltak... Akkor meg csak szimplán szerencsém volt.

Tehát április 16-án, 11 és dél között fogjuk megtekinteni a képeket a kedves kis feleségemmel. Úgy láttam, ő is örvendett a nyereménynek - ja, merthogy páros belépőt nyertünk! Egyedül lehet kedvem sem lett volna... Ilyen nehéz kimozdulni!

Persze a jegy érvényesítése majdnem megszívatott. Szerintem túl sokáig vártam az ihletre, hogy mikorra foglaljak helyet, így menet közben észrevétlenül kitett a rendszer. A végén meg csodálkoztam, hogy fizettetni akart... ehhez nem fűlött a fogam! :)

Degastól Picassóig... Izgalmas. Azt lehet mondani, hogy tán a kedvenc korszakom is beleesik ebbe az intervallumba. Imádom a századfordulót és az izmusokat. A művészek nagy tombolása... de jó leeeeeesz!!

Szólj hozzá!

Címkék: blog.hu kiállítás festészet picasso szépművészeti degas


2010.03.29. 21:37 nagytomsky

Koncert után

Volt egy kisebb szünet... nem bírtam az iramot. Tegnap még annyira kómás voltam... meg eleve szörnyű napom volt. Kislányomon délutánra kiütköztek a fáradtság jelei, konkrétan nem aludt délután és végig hisztizett 6 óra hosszát... Már ez is elég lett volna, ha nem számoljuk hozzá, hogy szombaton koncerten voltam, ahonnan az óraátállításnak köszönhetően 3/4 6-ra értem vízszintbe.
És akkor a koncertről:

Már három éve nem voltam Black-Outon. Utoljára a 15 éves jubileumi koncerten. Az volt eddig a csúcs! Ezt a csúcsot a nagy akarás és bizonyítási vágy miatt talán most nem sikerült túlszárnyalni. Ez nem csoda, hiszen Kowa három éve nem állt színpadra ezzel a formációval, nem énekelte (nem érezte) ezeket a dalokat. Azt nem mondom, hogy nem volt formában, mert láttam rajta az elhivatottságot és az akaratot. Az elején még inkább koncentráltabb volt, aztán a közepe felé már kevésbé, így nem nagyon ment az átélés. Voltak csúcspontok a koncerten. Tán a legerősebb a "Néma ajkak" volt. Hát az eleve akkora dal, hogy mindig sírni illene rajta. A mondanivaló is olyan elementáris, hogy nem lehet kibújni a hatása alól.
A "Még egyszer" szintén nagyon erősre sikerült és volt még pár "átjövős" dal.
Én a fáradtság számlájára írom a koncentráltság hiányát. Talán három év után egy rövidebb blokkal kellett volna indítani. Jó, tudom, hogy ezzel nekünk, rajongóknak szerettek volna kedvezni és minden elismerésem az övék. A nagy kedvvel nem is volt hiány. Az sem lehetetlen, hogy csak azért nem éreztem 100%-osnak, mert már rengeteg koncerten voltam és elég nagy az összehasonlítási alapom, túl érzékeny vagyok a zenekar "vibrációira". Egy "újnak" biztos élete koncertje lehetett.
És ez utóbbinak nagyon örültem: mármint, hogy sok "új" volt. Nem csak a megszokott keménymag, hanem sok tizenéves kislányka. Így kell. Az egyáltalán nem zavar, hogy ők főleg Kowa mesterre voltak kíváncsiak. És? Hála Istennek, hogy van valaki, aki megérdemli, hogy kövessék. Talán sikerül a megfogyatkozott rajongótábort ezúton föltuningolni. Ebben semmi rosszat nem látok, ellenben sok jót!
Persze vannak egy páran - régiek, akiknek a B-O underground mivolta tetszett igazán. Engem ez a kérdés sosem érdekelt. Tetszett úgy, ahogy van. Főleg az a költőiség (festőiség), ami a zenéből, szövegből árad. Az a filozófia, életszemlélet, a gondolkodásmód leképezése, ami a srácok fejében megfogant. Ezt képesek voltak átültetni az én fejembe is. A koncertek események voltak, nem szimpla rock koncertek.
Ez utóbbiból nem jutott most szombaton elég. Több jött át a rock koncertből, mint a filozófiából. Tudom, hogy sokakat ez nem zavar, de nekem több kell ennél.
Most jöttek egymás után a jobbnál jobb számok, de a 30 dalból csak 4-5-öt éreztem közel magamhoz. Persze ennek okát magamban is kereshetem. Én sem vagyok már 17 éves... (és ők sem lesznek már fiatalabbak. :)) Kritikus vagyok.

Természetesen nem éreztem rosszul magam. Semmi rossz szájíz nincs bennem. Vigyorogva, sugárzó arccal énekeltem végig minden dalt az első pár sorban. És behúnyt szemmel ugráltam! :) Így próbáltam időutazni. Talán erősebb volt bennem az az öröm, hogy most újra van rendes Blekáut és újra lesznek rendes Blekáut koncertek, mint az élmény adta boldogság. Mindegy: egy jót buliztunk egy jó zenekar koncertjére.

A folytatásban bízok én is, mint sokan rajtam kívül. Bízom a mélységben, a komoly mondanivalókban és bízom benne, hogy a Black-Out sosem a lazaságról és a partykról fog szólni, ugyanis nem ez a dolga.

Végezetül a setlist:

1. NE HIDD EL!
2. LEVÉL ÉS KERESZT
3. ÉLEK MÉG
4. GYÖNYÖRŰ ZOMBI
5. ÁLMOK
6. ESŐNAP
7. V.V.V.
8. A KÉP
9. RÉGI DAL
10. KERT
11. MAYA
12. ÓZ ÉS A CSODÁK TEMPLOMA
13. LEGYEN!
14. TEJFEHÉR CSEND
15. JÉG
16. MÉG EGYSZER
17. MA…
18. SZABADLÁBON
19 AMI VAGY
20. NÉMA AJKAK
21. RAGADOZÓ
22. HA VÉGE
---------------------------------------------------------------
23. TETOVÁLT SORSZÁM
24. FEKETE-KÉK
25. SPIRÁL
---------------------------------------------------------------
26. KÖRÚTON
27. ZÖLD KEDD

Szólj hozzá!

Címkék: koncert black out 2010.március 27


2010.03.26. 21:00 nagytomsky

Koncert előtt

Már nagyon várom a holnap estét. Egyrészt már vagy 3-4 éve nem voltam Black-Out koncerten, másrészt kíváncsi is leszek, sikerül-e erőt merítenem az eseményből.
Az most nagyon rám férne. Ma nagyon sokat voltam Evelinnel - főleg kinn, ha már ilyen jó idő volt és nagyon nem érzem jól magam. A fejem fáj, az orrom bedugult, a nyirokcsomóm megduzzadt... sok a nyavalya, de egyik sem súlyos. Meg nem is lenne pofám most már itthon maradni, ha már az összes haverom rákattintottam a koncertre. Olyan érzésem van, mintha csak a kedvemért jönnének. Most nem mondhatom nekik, hogy "bocs srácok"... pedig ma megfordult a fejemben.
Nem tudom, hogy bírom majd... én már a jó apukákhoz méltóan este 10-kor már alszok... most meg a nagyszabású koncert kezdődik 11-kor. Mi lesz velem? Fel kell tankolnomRed-Bullból!!! Ez tuti, különben bealszok.
M?a este még megpróbálok valami csodaszert, hogy meggyógyuljak. Valamilyen agykontrollos trükköt kéne bevetnem!

Holnap megintcsak egész nap egyedül leszek a kis hercegnőmmel. Némi nagyszülői segítségre azért számolok. Rám fér, nehogy úgy járjak, mint ma... több ilyen lezsibbadást nem tudnék abszolválni egy ilyen esti party előtt. Hiába na, én sem fiatalodok már... :)
Abban bízok, hogy az időjárás nem lesz annyira vészes, mint ahogy írja az időjós. Még szeretnék vele kinn lenni. Az az igazság, hogy csak akkor tud jót aludni, ha lefárad. Azt pedig csak a levegőn tudja produkálni, nem beszélve arról, hogy a játszón nem tud kárt tenni semmiben, ellenben itthon minden mozdulatában benne van a lehetőség, hogy összedől a ház. Ki kell mennünk!!!
 

Szólj hozzá!

Címkék: betegség nyirokcsomó black out


2010.03.25. 14:58 nagytomsky

Érdekes napok

Jön a tavasz és olyan, mintha a világ kifordult volna a sarkaiból. Olyan fura dolgok történnek mostanában körülöttem és velem, hogy kiszámíthatatlanná vált a következő percem is.

Kezdjük az elején:

Tegnap szélsebes gyorsasággal kellett kitöltenem egy papírt arról, milyen szolgáltatásokat igénylek az iskolától (az államtól), ergó: kapok üdülési csekket és étkezési utalványt is. Erről tegnap értekeztem is.

Tegnap este vacsorázni voltunk egy anyai/atyai örömök elé néző házaspárral. Április végére várják a babát. Még a múlt héten megbeszéltünk egy időpontot (tegnapra), hogy még a nagy pocakkal rendelkező kismama is ki merjen mozdulni és legyen is ereje/kedve erre. A mai (csütörtöki) nap lett volna az ideális, de mivel ma vana sógornőm szülinapja, mégis inkább a tegnapban (szerda) maradtunk.
Szegény kismama sokat szenvedett a fa pamlagon. A baba nagyon kalimpált odabenn. Egyszer mondott is olyat, hogy olyan, mintha lefelé fúrna a fejével. Ki is mentek hamarabb, mint ahogy mi férfiak befejeztük a vacsit - levegőzni.
Hát az éjszaka folyamán elfolyt a magzatvize... Szolnokra kellett szaladni, mert két nap miatt számítana ez már koraszülésnek. Ha szombatig "kihúzza", akkor már betöltia 36. hetet és nem számít annak.
Most szolnokon van a kismama, várja a sorsát. Apuka meg izgulhat.

Még vicceskedtünk is azon tegnap, hogy majdcsak nem szombaton jön a baba, ugyanis Black-Out koncertre mentünk volna az apukával. De így minden kétségessé vált. Első a gyerek természetesen; ez nem kétséges!! Lehet, hogy a kis jövevény is szeretne koncertre menni?! :)
A koncertre megvannak a jegyeink és nagy valószínűséggel meg is jelenünk majd rajta... az új apukán kívül.

A mai napon egy főiskolás lány keresett meg azzal, hogy 4 óra mozgókép és média ismereteket kellene tartania áprilisban "nálam", amiért a főiskola 20e ft-ot utalna nekem bruttóban. Dől a lé!

Utolsó órám egy gimnazista osztállyal volt. Sokan hiányoztak, de ez nemvolt túl meglepő, mert tegnap is utolsó órám volt velük...és akkor is. A feltűnő az a nagy csend volt, ami egész órán megmaradt. Nem túl jellemző...
Óra végén megkérdezték, hogy tudom-e, miért ez a nagy csend?! Nem tudtam...
Mint kiderült, tegnap kilógott pár srác a suliból (általában cigizni) és az arra sétáló kisebbséggel kerültek konfliktusba. Nagy valószínűséggel olyat mondtak nekik, amit nem kellett volna... A kisebbség pedig úgy beleverte az egyik srác fejét a betonba, hogy agyalapi töréstszenvedett és most Szolnokon tartják mesterséges kómában. Életmentő műtétet kell rajta végezni, talán szombaton.
Kissé lehidaltam és nem térek magamhoz azóta sem...

A mai eddigi utolsó érdekesség az az, hogy a Polgármesteri Hivatal kultúrális referense hívott fel azzal a kéréssel, hogy a jövő hét szombati város napi rendezvény szinpad képét nem-e megterveznék a liskások (a tanítványaim). Sajnos nemet kellett mondanom, mert egy hét alatt nem tudunk csodát tenni egy monumentális szinpaddal, másrészt ez az idő már tavaszi szünet... Eleve egy olyan kérés volt szerintem, amit egy felelősségteljes ember nem mer bevállalni. Azért sajnálom, mert a hölgy már olyan sok mindent segített nekem/nekünk, amit illett volna visszasegíteni, amennyire erőnkből futja. Erre már nem futja, de nem is fog senkit találni, aki ilyet be mer vállalni.

Amint látjátok, az élet ezerrel pörög, minden perc érdekes, ha nem is mindig vidám.Néha már egy kicsit több a kellemesnél....

Szólj hozzá!

Címkék: szülés cigány kisebbség black out meglepetés magzatvíz


2010.03.24. 14:51 nagytomsky

Üdülési csekk

Nagyjából követhetetlen, kinek mi jár az állam bácsitól. Az is lehet, hogy már évek óta kötelező lett volna az iskolánknak üdülési csekket biztosítania a megfáradt dolgozóknak... nem tudom. Az viszont tény, hogy ma rohamtempóban kérdeztek meg minden kollégát arról, hogy igényel-e cafetériát és/vagy üdülési csekket. Hát már hogy a fenébe ne igényelnék?

Nem tudom, más munkahelyeken hogy megy ez, mi 91ezer táján kapunk bruttóban. Egy kollégám mondta, hogy a lányáék 400ezret kaptak... hát; ott is lehet valami csúsztatás, de bárhogy csúsztatnak, biztos több ennél.

Ez az infó persze csak arra volt jó, hogy a szájízemet egy kicsit elcsapja, valójában nagyon örülök, hogy kaptunk pénzt nyaralásra. Már elkezdtem számolgatni az összekuporgatott garasaimat, hogy mire futja ebből a nyárra. 1-2 alkalmat gondoltam, hogy el tudom vinni a családom Gyulára 2-3 éjszakákra. Ha bejön a husvéti üdülési csekk, akkor ezt meg tudom toldani egy komolyabb nyaralással is.

Imádunk nyaralni. Amíg nem volt Evelinünk, a világ végére is elmetünk. Most sem lesz ez másképp így, hogy már nőtt. Sokat nőtt! :) Ez az egyik legjobb a növekedésében, hogy egyre több és érdekesebb helyet tudunk neki megmutatni.

Szólj hozzá!

Címkék: üdülési csekk iskola utalvány


2010.03.21. 15:01 nagytomsky

Teszek-veszek

A hétvégén összetorlódtak az események. A jobbik felem agykontrollozni ment egész hétvégére (és a jövő hétvégére is), én pedig tegnap egyrészt a megyei rajzversenyen "pesztrálkodtam", másrészt pedig itthon tettem ugyan ezt estig drága kis Evelin hercegnőmmel. Na, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nincs vele sok gond, pláne úgy, ha a mamák-papák ilyenkor egszerre szeretnének segíteni a szegény kis "árván". Tegnap az állatkertben jártak. Ami csúcsszuper. Lehet, már régebben is írtam erről, de tény; jelenleg Jászberény tán egyedül az állatkertjére lehet büszke. A kishölgynek meg nagyon tetszett - az elmondások alapján. Hazaérkezésüket már a másik mamáék is repesve várták, úgyhogy utána baba-mama-papa-apa találkozó volt nálunk. De jó volt; mi férfiak söröztünk és ettük a füstölt-főtt kolbászt... kell ennél több?

Ma már egész emberként állhattam a kis kincs szolgálatában. Azaz csak félig, mert ébredés-reggeli-satöbbi után elmentünk a mamához, a papával pedig vissza osontunk a házhoz, hogy a kisebb-nagyobb ház körüli munkákat elvégezhessük.

Na, ezzel kapcsolatos az én jövőbeli félelmem. Az odáig rendben van, hogy apám (papa) minden franchoz ért, de legalább is szereti úgy intézni a dolgokat, hogy ez jöjjön le róla. Többnyire megis oldja az ilyen "férfi munkákat". Én viszont... most is álltam fölötte, tartottam a létrát, ellenfogtam csavarkulcscsal, emeltem a súlyt, stb... de semmi olyat nem, amihez "szakembernek kell lenni", de legalább is "szaki"nak. Mi lesz, ha majd Evelin hívja az apját, hogy ezt meg ezt meg kellene csinálnom náluk?? A nagyapja már nem fogja tudni...

Nem tudom, de sejtem, hogy ez általános probléma lehet manapság. Annyi a menedzser, meg a műdiplomás rész-szakember, hogy lassan már egy izzó becsavarásához is szakembert kell hívni. Azok meg kifogyó félben vannak, mert hogy ezek a "papák".

Na jó, elég a nyarvogásból; a lényeg, hogy minden rendben van itthon végre. Még Evelint is én altattam el, ami nem igazán a sikerágazatom. De most sikerült. Jó, persze alapból fáradt volt és így könnyű...

Szólj hozzá!

Címkék: apa mama papa szaki ház körüli munka


2010.03.19. 16:00 nagytomsky

Csirketámadás

Nem tudom, olvastátok-e a mainstream és az underground médiában, hogy mi történt (már megint) kis városkánkban.
Igen, a hír igaz: egy háromgyerekes anyuka leütötte a postást egy fagyaztott csirkével... Akár kabaréjelenet is lehetne, de nem az.

Nézzük, mi a valós tényállás ezen esetben, merthogy természetesen a sok átvett hír sokat torzult a médiában és össze-vissza beszélnek.

Az anyának anyagi gondjai voltak az utóbbi hónapokban. Állítólag már kéregetett ő is és a gyerekek is. Ezt az ugyan abban a panlban lakóktól lehet tudni.
Írt saját magának egy ajánlott levelet, majd kiírta a posta ládájára a postásnak, hogy jöjjön fel, mert nem tud lemenni a gyerekek miatt. A terv az volt, hogy majd a postástáskában lakozó pénzeket zsákmányolja el, hiszen ezekben a napokban aktuális a nyugdíjak házhoz szállítása. Ehhez persze a jól megtermett postással kellett megbírkóznia.
Mikor a szerencsétlen áldozat matatott a táskájában, lesújtott a pipivel. Azért gondoljatok bele; egy ilyen fagyasztott csirke ilyenkor kődarabként funkcionál, elég súlyos sérülést tud okozni. Nem olyan vicces ez.
Tán még bocsánatot is kért a postástól, hivatkozva az ő és családja nehéz anyagi körülményeire. A postás NEM ájult el, ellenben leszaladt a panel alatt lévő élelmiszer boltba, hogy hívjanak mentőt és rendőrt. Na, aztán lehet, hogy a mentőben elájult a vérveszteség miatt, de ez már csak az én ötletelésem, hogy védjem az újságírókat.

Természetesen az anyát őrizetbe vették és előre kitervelt rablótámadás miatt valószínűleg megkapja amit érdemel. A gyerekeit sajnálom, de őket nagyon. Bár, ha bolond volt anyu, akkor lehet, jobb is így. Ezt nem tudhatom...

Minden esetre nekem szembe tűnik, hogy az elmúlt években mind több a jászberényi vonatkozású "bombahír"... Nagyon sajnálom. A tavalyi HVG nem tudom melyik számában azt a számot hozták ki az okosok, hogy egy százalékkal verjük Ózdot a bűntények tekintetében. EBből aztán volt is nagy kalamajka. A helyi rendőrparancsnok beszámolóüját nem fogadta el a város (papíron megdorgálták), de aztán kéz a kézben haladtak tovább.

Ha emlékeztek még pár éve a Taczman gyilkosságra.. tán az csapta ki először a biztosítékot 2006-ban.
Aztán volt a papunk melegpornó botránya tavaly, idén pedig már a csirkés buli sem az első. Országos balhét kavart városunk büszkesége, Hagyó úr is.

Aztán idén egy szintén országos horderejű szomorú esetünk is volt, mikor a Belvárosi suli hetedik osztályos tanulója a tesi órán rosszul lett és meghalt.

Szerencsére egy-két pozitívum is történik; pl Ricsivel, a tüdő átültetett kisfiúval. Úgy néz ki, ő már jobban van.
A másik nagyszerű dolog pedig az Olimpiai szereplésünk, ahol is jászberényiek szereztek immáron nem először pontokat Magyarországnak a Téli Játékokon.

Így hirtelen ennyi... megéri?
 

Szólj hozzá!

Címkék: csirke postás jászberény fagyasztott csirke


2010.03.15. 21:00 nagytomsky

Ünnep

Nem olvastam, csak a címszavakat ma az indexen, ellenben kinn voltam a városi ünnepségen. Csak a pártsemlegesen, azaz az összpártin, a koszorúzáson.
Nagyon szépen lement, acsarkodásnak nyomát sem láttam. Szépen beszélgetett minden "nagy" a sorok között, ahogy az kell. Ez így is van jól, legalább ilyenkor félre kell tenni a megosztást.
A gyerekek a színpadon remekül helytálltak, szívüket-lelküket kitették - hála a felkészítőknek. A kis családommal elsősorban a lovak kedvéért mentünk ki, de sajnos idén nagyon kevés jász huszárt láttunk. Talán heten voltak. Evelin nagyon szereti az állatokat, muszáj volt megnézni. Az meg már csak hab a tortán, hogy magába szívhat valamit a hazafias nevelésből is. Sajnos ebből mind kevesebbet kapnak a mai gyerekek; remélem hozzá tudunk tenni valamit azzal, hogy ellátogatunk ilyen eseményekre.

Kokárda. A kokárda egy olyan tárgy, amely mára már nem az, ami egykoron volt. A kokárda jelképezi a magyarságot. Aki kokárdát tűz, az nyíltan vállalja szolidaritását az elnyomással szemben. Így van ez ma is. A különbség az, hogy ezt a jelképet egyesek kisajátították az elmúlt évtizedben. Azaz vannak "magyarabb magyarok", akik ilyenkor hihetetlen méretű kokárdákkal ékesítik mellüket, esetleg nemzeti színbe burkolóznak egészen. De nem tudom, tényleg ettől lesznek-e magyarabbak.
Én magyar vagyok. Természetesen. És hogy mitől? A hagyományaimtól. Attól, hhogy jelent nekem valamit az a kultúra, amit itt a Kárpát-medencében hoztak létre. Ja, hogy abban van egy kis szláv, van egy kis török és van egy kis cigány is (már)? Talán épp ettől magyar a magyar. Vagy ezért már kövezés jár? Magyar vagyok, mert büszkén tanítom azokat a nemzetünkhöz kötődő emlékeket, épületeket, tárgyakat, képzőművészeti alkotásokat, amelyeket a nemzet (vagy én) fontosnak és követendőnek tartok. Sőt; igyekszem ezt olyan dolgokkal gyarapítani, amit én teszek hozzá ehhez a kultúrához.

Viszont nem találtam a kokárdámat...
 

Szólj hozzá!

Címkék: nemzet magyarország ünnep március 15 nemzeti ünnep


2010.03.14. 20:28 nagytomsky

Cukor bolt

Jó, tudom, hogy nem ez a neve, hanem Sugar Shop Cukrászda, de nekem akkor is "A" cukorbolt marad. Nyújtsa fel a kezét az, aki már járt a cukorboltban!

A helység Káposztásmegyeren van, de legalább is közel ahhoz. Annyira nem vágom, hogy hanyadik kerület mihez tartozik, de ez a VI. kerületben van, a Paulay utcában.
Én még sosem voltam ehhez fogható cukrászdában. Persze ez annak is betudható, hogy általában nem járok ilyen helyekre, tekintve, hogy nem szívlelem a sütiket. Azaz ez ebben a formában nem igaz, de az igaz, hogy enni nem szoktam sokat.
Ez más. Ez egy két emeltes komplexum. A belső tér olyan, mintha Paris Hilton lázálmaiban járnánk. De az Egér a Marson című opusz is eszembe jutott a helyszínen. Különösen a cukorbotok láttán.

Az egy tény, hogy hoztunk "kóstolót" is haza, de alapjáraton nem a sütikért utaztunk 100+100 (retúr) kilómétert. Kapaszkodjatok meg: a játszóháza miatt. Ilyen is van:
Csúszda, ami puha labdákba vezet, konyha és grillező sarok, műhely sarok, ugráló labdák, hintalovak, lábbal hajtható autók és még ki tudja mennyi érdekesség.
Evelinnek mégis a babakocsi tetszett legjobban. Ami 600 forint a teszkóban és mindenhol fellelhető. Nem baj, csak egy órát tologatta... :)
Természetesen mindent kipróbált (a műhely sarkon kívül) és semmit sem pusztított el. Majdnem tök egyedül volt végig, így konfliktus helyzet sem alakulhatott ki. Azaz az elején egy ovis közölte vele, hogy "ez az én házam és te nem jöhetsz be!" - de szerencsére Evikém ezzel nemsokat foglalkozott. Utána is halált megvető bátorsággal közlekedett választott birodalmában.
Volt még egy hosszúhajú, töröttkezű fiú, aki akrobata mutatványokkal kápráztatta el magát és minket: felmászott a kisautók tetejére, majd levetette magát onnan úgy, hogy nagyot koppanjon a gipsze. Ami úgy egyébként véfolt imitációkkal volt díszíve. Filctollilag-feltehetően.
Ilyen sokgyerekes élmény után azért mindig azt látom, hogy a mi gyerekünk a legnormálisabb. Persze ez abból is adódhat, hogy a "többi gyerek" már oviba jár és ott minden hülyeséget eltanulnak egymástól. Hát ebből még mi kimaradtunk.

Összességében elmondható, hogy csak a játszóház miatt nem érdemes eljönni, de ha szeretitek a JÓ (!) sütiket és a gyereketeket tutira le akarjátok passzolni arra afél órára, amíg majszoltok, akkor tökkkkéletes. Nálunk nemerről volt szó, mert az egy szem gyerekünk körül ott lihegtünk mind a ketten, plusz a hivatalból ott vigyázó ovónéni. Jó, vittünk elvitelre is sütit...de azt már mondtam.
 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek játszótér sütemény sugar shop gyerek játszó


2010.03.11. 19:40 nagytomsky

Lótusz

Tegnap még én sem gondoltam komolyan, hogy mára tényleg elkészül a sajt bódé festése. Bár tulajdonképpen már tegnap este is úgy hagytam ott, hogy nem sok van hátra.
A tegnapi reakciókból azt olvastam ki, hogy hiányolta a megrendelő az erőteljesebb körvonalazást, úgyhogy egye-fene, a magam módján ezt is megteszem. Nehogy e miatt legyen tüske a lelkében.
Ezen kívül a tegnap elkezdett "lótuszvirág" motívumot is tovább szőttem. Elszöszmötöltem vele, de két óra hosszat ez is eltartott.

A feladatot az nehezítette meg, hogy lambériára kellett festeni, aminek a toldásaiban folyamatosan megakadt az ecset. Eze kívül egy kék lazúr réteggel volt ez fedve, ami nem tudom, segítette-e az én Trinát festékemnek a megtapadását.

Ez a Trinát festék nem igazán keveredik. Megvannak az adott színek és nagyon nehéz ezeket "pároztatni" egymással. Legalább is ecsettel. Nem tudom, mi ennek az oka. Ez tulajdonképpen egy olajfesték (?), legalább is olyan lassan szárad, hogy nem tudtam vele lendületesen haladni. Az akril marad a kedvencem. Az viszont tuti, hogy ez fele annyiba kerül, mint a művész festék.

A megrendelőnek nem voltak elképzelései, így nekem kellett megalkotnom azokat. A végeredmény úgy láttam, tetszett neki. Reméltem is persze. Mondtam már, hogy a megrendeléseket nem szeretem igazán? Az olan lutri, hogy most tetszik-e az a megrendelőnek, ami nekem, vagy nem... Kiszámíthatatlan. Magamnak meg olyat festek, am tuti tetszik. De ez a mai nap végül jól sült el; sikerült mindenki számára megnyugtató eredménnyel zárni.
Ámen!
 

Szólj hozzá!

Címkék: sajt festés lótusz bódé festés kpzőművészet trinát


2010.03.10. 20:25 nagytomsky

Sajt

Ma folytattam a tegnap megkezdett munkám. Alakul a sajtmérő bódé. Végre kezd megjönni az önbizalmam. Tegnap nagyon el voltam kámpicsorodva. Nem tudtam eldönteni, hogy jó irányba haladok, vagy sem. Már már kikristályosodott a megrendelő véleménye. Alapjába véve tetszik neki! Huhh!
Festettem az ablak alá is egy mintát és ez már végre levette a lábáról. Már örömmel is jött be a nap végén "ellenőrzésre"; na meg inkább azért, hogy hazavigyen.
Már egyre magabiztosabb vagyok, egyre jobban el tudok lazulni munka közben és már szinte élvezem is a melót!
Csak iszonyú fárasztó. Nem is a festés maga, hanem az hígító, meg festék szag, ami abban a csepp kis szobában megreked. Meg az a hideg, ami ellen számtalan pulcsival küzdök, de hát nem sok eredménnyel. Van ugyan egy csepp konvektor, de az nem sokat ér... Néha megmelegedek mellette, ahogy azt az amerikai gengszter filmekben láttam.
Meg fárasztó, hogy előtte lezúzok hat órát a suliban és már az önmagában elég kéne, hogy legyen (Nem beszélve a diákok által leadott anyagról, amit át kell nyálaznom és jegyet kell rá adnom.)

Az árban nem egyeztünk meg; azaz annyiban, hogy sajtban és túróban kapom a fizetést. Ma is kaptam. Füstölt almás, magyaros és lilahagymás ízesítésben. De ez annyira finom, hog yén még ilyen jó sajtot életemben nem ettem. Valami fantasztikus! Nem is gondoltam, hogy ez ilyen jó tud lenni.
Ettem én már házi sajtot, de annak se íze, se bűze nem volt. Hiányzott belőle a tartósítószer biztos. :) Eddig azt hittem, de most már tudom, hogy más hiányosságok lehettek. Meg hát eleve a füstölt  íz az mennyei.
A csajszi, aki csinálja egy huszonéves lány, aki nagyon lelkes, nagyon elhivatott. Szívét-lelkét beleteszi a sajtjaiba. Ez érződik. Tényleg nagyon!

Úgyhogy nem maradt más hátra, mint mindenkinek ajánljam a "Jászsági Örzse Sajt"-ot. Elérhető lesz vasárnap a Barátok Temploma udvarán, a Magyarok Vásárán - Jászberényben. (Na és megcsodálható lesz az új bódéja is... nem utolsó sorban! :))
 

Szólj hozzá!

Címkék: sajt festés sajt készítés


2010.03.09. 20:03 nagytomsky

Örzse

Kaptam egy felkérést, miszerint egy házisajt, házitúró, házitejföl árusító bódét kell kifestenem vasárnapig, mire kezdődik a Magyarok Vására.
Ma elkezdtem a munkát. Délután négy körül álltam neki, este hatig nyomtam. Előtte vettünk a tulajjal festékeket.

Fogalma sem volt arról, hogy mit akar, csak abban az egyben volt biztos, hogy jászsági motívumokat szeretne látni a bódén. Jászságit, mert a házi sajt receptjét a dédmamájától tanulta, aki jellegzetesen jászsági sajtokat készített már vagy 100 évvel ezelőtt is. Meg hát a vér kötelez, mint tudjuk...

Nekem- mint tudjátok - sok jászsági ihletésű festményem van. Tavaly legyártottam jópár sablont a témában és tegnap kiegészítettem ezt a gyűjteményt egy direkt a bódéra méretezettel.
Az én koncepcióm arra épült, amire a már említett festményeim is: ősi indíttatás, modern hangvétel.
A tulaj szerintem nem látta sem ezeket a képeimet, sem másokat. Így nem tudja/tudta mire számítson. Én pedig nem tudok másmilyet, csak olyat, ami nekem szimpatikus, én tartom jónak.
Nem szerettem volna olyan festést, amelyet bárki készíthetett volna. A sablon sem arra kellett, hogy lefújjam és kész is van... Neeeem, a sablon nekem csak egy mankó. Rajzi mankó. Ezen belül jól össze-vissza kenem a képet! :) Elvégre a jászsági motívumon kívül az volt a másik instrukció, hogy egyedi legyen. Olyan, amilyen másnak nincs!
Azt hiszem mindkét kívánalomnak eleget tudok tenni.

Ma még csak a bódé ablaka fölötti sávval dolgoztam. 19×240 cm-es felület, amelyet sormintával díszítettem. A vonalak söütétek lesznek, a kitöltés pedig fehérrel kevert kék, sárga és csipetnyi piros. Nem lehet meghatározni, hogy ez "világos kék" lenne egészen, de nem is más. Reményeim és szándékom szerint festői lesz. Úgy is kezelem az egész feladatot, mintha festményt készítenék.

Az, hogy milyen lesz - nem tudom előre. Biztos nem vallok kudarcot magam előtt. A közönség (tulaj) véleménye már más kérdés. Mikor a mai melót meglátta, láttam rajta, hogy meglepődött, nem erre számított. De smmi rosszat, vagy negatívat nem mondott, nem is célzott. De meglepődött. Annyit mondott, hogy olyan, mintha csipke lenne rajta. Azt nem tudom, hogy ez jót jelent-e.

Alapjába véve nem szeretem a megrendeléseket. Akkor másokhoz kell alkalmazkodni. Akkor pedig nem lehetek magam. A művészet pedig arról szól, hogy magam legyek. Örülök, hogy jelen esetben a tulaj teljesen rámbízta a dolgokat; remélem nem is bánja meg.
Olyan nehéz olyat készíteni, ami mindenkinek megfelel. Ezért festek csak magamnak! AMi persze szinte eladhatatlan... :)
Na, majd meglátjuk. Meglátjátok! Majd fotózok is közben!
 

Ja, tudjátok ugye: a http://keplet.blog.hu oldalon találjátok a szimplán képzőművészeti témáim!

Szólj hozzá!

Címkék: absztrakt sajt festés jászság bódé


2010.03.07. 15:21 nagytomsky

Ház

Nagyon érdekes az a dolog, ami ma történt velem.
Felhívott a sajtkészítő lány, hogy szeretné, ha kifesteném a kis bódéját, amelyben már a jövő hét végén szeretné árusítani a portékáit a Magyarok Vásárán.
Cserben hagyta őt egy "festő", aki megígérte neki, hogy kifesti; már a festéket és egy könyvet is vetetett, hogy miből, milyen minták alapján fogja megcsinálni a munkát. Aztán ma lemondta.
Emiatt el is jön értem, hogy szemrevételezzem a bódét, csak csináljam meg. Mondtam az utca ház számot és kiderült, hogy ő pont ezt az egy házat "ismeri", mert ebben laktak a nagymamájáék.
A vicc az egészben az, hogy az én nagymamám testvére is ebben a házban lakott annak előtte.
Anyósomék vagy tíz évvel ezelőtt (vagy tizenöt?) vették meg ezt a romos parasztházat. Mi hét éve költöztünk be. Az azóta lebontott ház folyamatosan meséli el a történetét. Három éve kibővítettük, akkor egy kutat találtunk meg. Sőt; kiderült, hogy a ház alatt pince is volt - csak sok-sok éve valamelyik lakó feltöltötte építési hulladékkal.

Az első pillanattól kezdve érzem ennek a háznak a meleg, családi hangulatát, a jó kisugárzását. Fel tudok tőltődni, el tudok "bújni", ki tudok teljesedni. Kíváncsi lennék egy ilyen "botos ember" miket mérne itt.
 

Szólj hozzá!

Címkék: ház építkezés


2010.03.06. 17:30 nagytomsky

Koncertre várva

Ma gondoltam utána, mikor voltam utoljára Black-Out koncerten. Hááát... 3-4 éve talán? Mikor Kowa utoljára dalolászott a zenekarban.
Csordás Robi koncerten egyszer sem voltam. Pedig tök jó a Szív diktál is... Sajnálom... Nekem nem egyszerű eljutni ilyen helyekre. Család, gyerek, Jászvegasz... egyik opció sem támogatja az efféle hívságokat.

Ha még tovább gondolkodok az elmúlt évek koncertélményein, akkor arra kell következtetnem, hogy az említett időszakban csak egy koncerten voltam; a tavaly novemberi Alice in Chains-en. (Hú, de jó volt az...)

Mindez az okfejtés csak azért érdekes, mert süldő ifjonc koromban nem múlhatott el hónap élőzene nélkül. Sőt! Szerintem olyan időszakok is voltak akkori gondtalan életemben, hogy olyan hét sem lehetett. Pláne, ha az Árnyakos időszakomra gondolok.

Na de majd most! Három év után újra az eredeti felállásban lehet megtekinteni a zenekart. Ígéretük szerint az elmúlt 18 év termését fogják újfent elővezetni.
A legnagyobb kérdés számomra az, hogy vajon a legutóbbi - Csordás Robi énekével fémjelzett dalok megszólalnak-e Kowa torkából?! És ha megszólalnak, milyen lesz az? Szerintem Kowa van olyan jófej, hogy csak azért nem hagyja ki a repertoárból, mert pont nem ő énekelte fel a lemezre. El tudom képzelni, hogy kimarad persze... más okból.

Most, hogy így be vagyok sózva a közeledő hangverseny kapcsán, előkapartam pár ősöreg videókazimat, amelyre annó a Z+ csatorna interjúit, kedvenc videóimat rögzítettem.
Sajnos a minőség az olyan, amilyen egy tizenhárom éves videófelvétel lehet... szar. De minden képp érdekes, nekem élmény volt visszanézni, mert valahol ezek az interjúk-gondolatok alapozták meg az én "karrieremet" is. A munkához, művészetekhez való hozzáállásomat. Tehát kihagyhatatlan az életemből ez a pár perc.

Mind a két interjú azt hiszem 1997-ben készült. És talán mindkettő inkább valahogy a második félévben. Kb. Az út című videókazijuk (!) megjelenése környékén. Vagy az már '98? Hú, mindegy, tök régi történetek. (Igen, tényleg '98 lesz az.) A beszélgetéseket az a Vadon Jani "követte el", akit azóta más szerepkörben ismerhettek az RTL-ről. Fogadjátok sok szeretettel:

Az első interjú (1997):
https://www.youtube.com/watch?v=Kw6801bLBd4

https://www.youtube.com/watch?v=FXSGrWqr4-w
https://www.youtube.com/watch?v=dnSmnM_pbmw

A második interjú (1998):
https://www.youtube.com/watch?v=hfiUWgOP6iU
https://www.youtube.com/watch?v=9XWNTGScKN0
https://www.youtube.com/watch?v=qIdQ_ypCXgU

1 komment

Címkék: koncert black out kowalsky csányi zoli csányi szabi vadon jános fehérvári attila z


2010.03.04. 08:22 nagytomsky

Változások

A tegnapi nappal változásokat eszközöltem a blog életében. Mivel mára már annyira megosztott lett(em) a témákat illetőleg, ezt a gyakorlatba is átültettem: megnyitottam a szimplán művészettel, vagy ha úgy tetszik a festményeimmel foglalkozó blogot http://keplet.blog.hu címen. Első körben átköltöztettem és fazoníroztam a művészeti témákat, másrészt írtam egy bemutatkozó beköszönőt első blogbejegyzésként.

A továbbiakban felváltva fogok írni vagy ide, vagy oda - a témától függően. Remélem a változás mindenki épülését és érdeklődési körét kielégíti. "Reklámozni" a képlet blogot fogom. :)

Hajrá

Szólj hozzá!

Címkék: blog kép let(t)


2010.03.03. 15:55 nagytomsky

Kert

Talán a legkevesebb köze van a népművészethez - legalább is direktben a ma bemutatandó Kert című képnek. AZért írom, hogy "direktben" nincs köze hozzá, mert szándékosan kikutatott népművészeti motívumot nem tettem bele, viszont összességében a stilizált formájával közelít a népművészeti formavilághoz.

A kép történeti háttere a most nyári kiállításhoz kapcsolódik. Eredendően a SPIRITusz címet szántuk neki, de így, hogy megkaptuk a jászberényi víztornyot kifestés céljából, így kicsit módosítanunk kell a témán.
A víztorony a város közepén, egy kis mesterséges szigeten, a jászberényi Margit-szigeten helyezkedik el. A sziget zöldövezet. Sok fa, fű, ezen kívül víz található itt. Víz a városi vízgazdálkodás miatt is, meg a sziget mivoltja miatt is van.
Összességében felfogható egyfajta kertként, amelynek egy bejárata van. Sokat gondolkodtunk, filozofálgattunk, hogyan kellene a SPIRITuszt átformálni a konkrét helyszínre és abban egyeztünk meg a csoporttal (Hamza Studio), hogy ezen kertes vonulatban fogunk tovább gondolkodni. A kerthez megannyi képzettársítás kapcsolódhat. A legfontosabb nekem az Éden kert. Egy tökéletes hely, ahol az ember paradicsomi állapotban élt együtt a természettel, védve a külvilágtól. Számomra meghatározó még a Black-Out azonos című dala, amit nagyon szeretek. Természetesen az eddigi tapasztalataimat is összesezdve gyúrtam össze a képem:
A festmény két részre oszlik. A felső hideg, szúrós, kellemetlen hely. Kevés szín jellemzi és az itt található formák is fenyegetők, erőszakosak. Főleg háromszögekből állnak. Ez a kertemen kívüli terület, azaz a számomra fenyegető világ, ahol semmi jóra nem számíthatok. Csak a sivárság és értéktelenség jellemzi.
A stilizált fa egyfajta átmenet. EGy része szintén illeszthető a fenti világba, a gyökere viszont a kertemben van - úgy is lehetne fogalmazni, hogy eredendően nem vagyok én rossz ember, csak a körülmények hatására kénytelen az ember felvenni bizonyos negatív tulajdonságokat is, hogy ne "lógjon ki a sorból", hogy kicsit átlagember is lehessek.
A kép alsó része a Paradicsom. Itt érzem magam jól - a gyökereknél. A gyökér egy szemből ered, ami az egyiptomi (vagy szabadkőműves?) mindent látó szemekhez hasonlatos. Azt jelenti, hogy képes vagyok a felszín alatt meglátni a valót. Azaz vagyok olyan nagyképű, hogy ezt hiszem magamról.
A "Paradicsom" több részből áll. Van egy belső, intim zóna - ez melegebb színekkel van festve és van egy klasszikus kertes- zöld - rész, ami inkább a nyugalmat, háborítatlan természetet (természetességet) szimbolizálja. Ezeknek megannyi metszete, találkozási pontja is ismeretes- látható. Ezek formája - ellentétben a "kinti" világgal - lekerekített, kör formák, ami lágyságot, nyugalmat, harmóniát szimbolizálja.
A kert(em) védőfallal van körülvéve. Ezek a hideg háromszögek hivatottak megvédeni engem a külső sivárságtól (ha úgy tetszik: Mónika Show és társaitól).
Színtanilag a klasszikus, jól bevált "sablonnal" dolgoztam: A sötét-világos kontrasztot alkalmatam a maga szimbolikus értelemzésével.

Szólj hozzá!

Címkék: népművészet képzőművészet festészet kert


süti beállítások módosítása