A nem mindennapok

Ez volt a címe annak a vígjátéknak, amit tegnap láttunk a Madách Színházban.
Azt hiszem, az utóbbi fél év legjobb előadása volt ez - leszámítva az Osonókat. Nemrég jártunk a Madáchban, akkor is egy klassz kis vígjátékot láttunk, de valamiért számomra túl lapos, vagy inkább erőltetett volt. Nem beszélve arról, hogy alig láttam valamit, olyan hülye helyen ültünk.
Most viszont erkélyen, első emeleten és bal szélen; majd'hogynem a színészek felett, de tökéletes "rálátásban".

Műveletlenségem révén a szereplőket nem nagyon ismertem - leszámítva a "nyuszó-muszózós" Magyar Attilát. Biztos azért is, mert őt ismertem névről csak, de ő a maga nyugodt, természetes modorával hívta fel magára a figyelmet. Olyan, mintha ő alapból is egy ilyen poénkodós, jó fej csávó lenne és az efféle feladatok nem is nagyon feladatok számára, oly'annyira természetesen jön neki a karakter.

Arcról nem, de névről legalább ismertem a Beugróból Pikali Gerdát. Gondolom, hogy nem véletlenül játszik a fenn nevezett tv műsorban... nekem úgy tűnt, hogy itt is meg tud újulni minden egyes bejövetelekor. Ezen kívül nőies, laza és totál színésznő.

Nagy Sándort már "láttam valahol"; gondolom máskor, más darabban. Még túl fiatal ahhoz, hogy ismerjem, (azaz én vagyok ehhez kevéssé művelt) de azt hiszem, pár év(tized) és ő is a legismertebb magyar színészek egyike lesz. Talán még nem elég természetes... vagy nem tudom. Nekem még nincs kész, de érzem benne azt a kis pluszt, amitől ő még ennél sokkal ismertebb lesz.

Akit a legkevésbé ismertem, ő Balla Eszter. Nem akarom megbántani szegényt, de mikor közelről mutatták... nagyon nem tetszett. Nem igaz, hogy nem találtak erre az izgalmas szerepre egy valamivel szebb nőt... Na jó, ennyi volt az összes negatívum, amit vele kapcsolatban el tudok mondani. Persze az már régen rossz, ha egy színésznőre nem jó ránézni... (Nekem legalább is.)
Viszont nagyon energikus, egy jelenség, nagyon-nagyon jó színésznő. Azt hiszem, a küllemét feledtetni tudta a játéka, és ez jó! Talán az ő produkciója volt a legjobb az este folyamán - na meg Magyar Attiláé; na de ő már vagy tíz éve játsza ezt a darabot. Előnyösebb helyzetben van a többi szereplőnél.

Végre úgy mentem haza a színházból, hogy még reggel is volt a darabból valami a fejemben. Úgy szórakoztam - nyerítve vihogtam - hogy közben el is gondolkoztam. Jó, kicsit sablonokat is puffogtatott a házasság intézményéről, de hát minden közhelyben ott van az igazság. Ezek az élethelyzetek pedig mindenkinek a sajátjai. Minden néző képes volt beleélni magát a szereplők helyébe. A múltkori előadással talán ennek a hiánya lehetett a fő bajom - bár ez csak most esett le.