Van valami szürreális ebben az időjárásban... Még sosem esett meg velem, hogy egy nagy családi ünnepet egyedül töltöttem volna kinn az udvaron egy esernyővel az egyik kezemben, szakadó esőben.
A másik kezemben egy grillező csipeszt szorongattam, amellyel forgattam a húsokat. Egyesével szaladgáltam be az eresz alá a félig odaégetett hagymacsomókkal ugyan is, ha a kész cuccokat is ott tartom a grill mellett, perceken belül megtelik a kis tálka vízzel és odébb úsznak a hősiesen előzőleg megsütött husikáim.
Mindeközben odabenn ment a buli és várták a végeredményt. Egyre éhesebb lett a rokonság.
Szerintem nem volt a testemnek olyan pontja, amely szárazon maradt volna az ebéd készítése során. A sztorit árnyalja, hogy a hasamon egy csík viszont a tűzhöz közel hajolás révén kissé megpirult, így egyszerre kaptam hideget-meleget, ahogy azt mondani szokás. Nem lett belőle maradandó dísz, mert az égető fájdalmat az eső elmosta.
Nem tudom, okos dolog lett volna-e, ha pólóban "sütkérezek". Ugyan megúsztam volna a piros csíkot, cserében egyedüli indulóként/zsűriként/nézőként mutatkozhattam volna be az aznapi rögtönzött házi vizespóló versenyen. Tüdő Gyula garantált vendég lett volna nálunk, és valószínű nem az esős krumplit jött volna megkóstolni.
Az a probléma, hogy imádom a grill ételeket, ám ezen a tavaszon mindeddig nem nagyon volt lehetőség mindezt élő-egyenes adásban kipróbáli - tekintve az időjárási viszonyokat. Ami a fentiekből következőleg tegnap sem volt ugyan volna ideális, ám a végeredményt tekintve az a konklúzió, hogy innentől kezdve nem állhatja utam se eső, se vihar. Ha valaki éhes... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.