A nem mindennapok

Általam leginkább várt nap a keddi volt a héten. Délután kettőkor indul a nagy menet; kederül, hogy dolgoztunk az év folyamán.

Kettő és öt között zajlott a megmérettetés nyolc fővel, akik a közép szintet választották és egy fővel Szolnokon, aki emelt szinten érettségizett a tárgyból. Miatta nem fájt a fejem.
A többi nyolc között már voltak olyanok, akik miatt aggódtam. Szerencsére orbitális bukta nem volt; azaz volt már olyan, aki évekkel ezelőtt rosszabb dolgozatot írt, mint az idei legrosszabb. Na meg olyan is, aki sokkal jobbat!

A diákok 45-70% közt teljesítettek egy olyan feladatsoron, ami szakmailag ugyan nem volt szörnyen nehéz, de ezen túl mérte az általános tájékozottságot is. Sok feladathoz "csupán" józan paraszti ész kellett (volna). Nekem ez bejön, de nekik nem igazán. Erre is panaszkodtak főleg.

Az első feladat nagy odafigyelést igényelt: Ferenczy istván Pásztorlányka című szobrát kellett képzeletben megforgatni és a fázisképeket felismerni. Utána különböző - szerintem nagyon nehéz kérdéseket tettek fel a szoborral kapcsolatban. Olyanokat, amelyek közül párat én sem tudtam volna helyesen eltalálni. A feladat első része viszont tényleg nélkülözött minden előképzettséget, "csak" figyelni kellett.

Aztán következett egy kifejezés-eltalálós feladat - kevés pontért. Nehéznek álcázott könnyű feladat volt ez. Nagy volt a körítés, de csak egy-egy betűjellel kellett jelölni a helyes, oda illő kifejezést.

A harmadik feladat egy klasszikus kép-korszak párosító feladat volt. Többnyire ez is ment, bár volt, hogy a fejem fogtam...

A negyedik feladat egy nagyon egyszerű, kevés pontot is érő feladat volt: A pisai templom alaprajzát kellett beazonosítani (háromból) és elnevezni a részet (főhaó, mellékhajó...)

Az ötödik feladat csapta ki leginkább a biztosítékot - egy nehéznek álcázott józan paraszti eszet mérő feladat volt. A feladat úgy volt tálalva, mintha a diákoknak képben kéne lennie arról, hogy melyik múzeumban mit őriznek. Persze, szó sem volt erről. Volt, aki szóvá is tette, hogy "olyan képek voltak, amelyeket sose látott"... ja, persze... volt olyan is. :)

A hatodik feladat szintén az általános műveltségre tette a hangsúlyt: a nemezről, mint anyagról érdeklődött úgy, hogy mellé igen látványos példákat sorakoztatott fel: jurtát és különböző bábokat. Volt, akinek ez sem volt elég arra, hogy megfejtse: a nemez egy textil féleség... Sajnos órán nincs időnk ilyen dolgok tisztázására, de azt gondolnám (lehet, hogy tévedek), hogy egy 18 éves embernek már van olyan szókincse, hogy értelmezni tudja ezt a szót. Nem mindenki képes erre.

A hetedik feladat három példa kapcsán volt kíváncsi arra, milyen térábrázolási módszereket ismer a tanuló. Volt axonometrikus, egy iránypontos perspektíva és sík ábrázolás. A sík és a perspektívikus még csak ment is, de az axonometriáról fogalmuk sem volt. Éljen a matek óra! :)

A nyolcadik feladat egy hagyományos, képelemzős feladat volt: csontváry Kosztka Tivadar, Zarándoklás a cédrushoz című képét kellett felismerni, időben elhelyezni és elemezni. Az elemzés egész jól sikerült, de a stílus emghatározása nem volt az igazi. Külön érdekeségként megemlítenén Csontvári elkeresztelését: Gergőnek és Dávidnak is olvastam... Gratulálunk a helyes megfejtőknek.

Az utolsó feladat egy mindenkihez közel álló műfaj, a plakát volt. Jellemezni kellett, mire haszáljuk, milyen egy jó plakát. Többnyire ment saját kútfőből, de volt aki itt is mellé lőtt. Bár nem értem, hogy lehet ezt nem tudni.

A feladat utolsó része a fotó volt. Meg kellett nevezni pár magyar fotográfust - ami már csak kizárásos alapon sem okozhatott gondot, valamint a rajzosaimmal nemrég voltunk Robert Capa kiállításon, és onnan is ragadt meg egy-két infó. Végül egy fotót kellett elemezni; mitől érdekes, mitől jó az a fotó. Ez már gondolkodtatóbb volt, nem midenki tudta összeegyeztetni a klasszikus festmény elemzési módokkal.

Összességében elmondható, hogy ez sem volt nehezebb az átlagnál, csak másféle gondolkodást igényelt, a diákok nem erre számítottak , ezért értékelhették nehezebnek az eddigi gyakorlattal szemben.