Már régóta fentem a fogam egy jó kis ének érettségire. Mindig is érdekelt, milyen is az. Egyáltalán nem azért, mert nem tartom sokra, sőt; tegnap végig gondoltam, miket is kérdezhetnek egy ilyen alkalommal.
Lehet bármilyen zeneszerzőről kérdezni minden féléket: mikor élt, milyen stílusban alkotott, mik a főbb művei, esetleg egy-két személyesebb infó róluk. Meg aztán ott van a kottázás, kottaírás. Jó, azt egyszer kell megtanulni, utána már nincs lehetetlen feladat, de akkor is.
Lehet még zenehallgatás...gondolom negy egy-két lemez anyag az, amit kívülről kell tudnia a jelöltnek. Lehet hallgatni orrba-szájba a tételeket.
Ismerni kell a hangszereket. Csoportosítani, rendszerezni, felismerni a hangjukat... Nem egyszerű egy laikus számára.

Aztán ott van a bohóckodás: azt gondoltam belül, vihogva, hogy majd az írásbelin a kislányok magukban szómizálnak, vinnyognak, énekelgetnek, amit aztán lejegyeznek; vagy épp így próbálják majd megfejteni, melyik dal is van nekik lekottázva.

Hát ez utóbbi nem jött, be; ilyet nem kellett. Legalább is én egy pisszenést sem hallottam. Úgy írtak, mint a kisangyal. Most már nem marad más hátra, mint hogy szurkoljak nekik a végelszámolásnál is.
Azt ígérték, hogy a szóbelin majd dalolva is megnyilatkoznak! Epedve várom!

Én a suliban sosem mertem énekelni...